Erdélyi tanulmányút – kirándulás
2016. május 14-17.

Résztvevők: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói Dr. Fehér Anikó tanár vezetésével, valamint néhány vendég.

Az utat a Zeneakadémia Baráti Köre támogatta.

A Homm Kft. 20 személyes kisbuszával indultunk május 14-én reggel 8 órakor.
Kis pihenővel, időben átléptük a határt, elértük a Királyhágót, ahonnan elénk tárult az első csodálatos látvány.
Következő állomásunk Csucsa volt. Itt található a Boncza-kastély, Ady Endre híres Csinszkájának lakhelye. Megnéztük az egykori lakhelyükön, a park egyik épületében tiszteletükre berendezett kiállítást, majd megnéztük magát az egykori Boncza-kastélyt is, ahol a későbbi tulajdonos, Octavian Goga román költő tárgyai, berendezett szobái láthatóak. Egy kis ortodox templom is van a területen, oda is benéztünk.

Kolozsvár főterén

Megérkeztünk fő célpontunkra, Kalotaszentkirályra, ahol már vártak minket, vendégfogadó pálinkával. Az ottani szervező megérkezéséig volt egy kis időnk, énekeltünk, elpróbáltuk azokat a motettákat és madrigálokat, amelyekkel az itteni hírességek köszöntésére készültünk. Mindenki megkapta a helyét, elmentünk a házakhoz, ki-ki bevackolhatta magát.  A házaknál kaptunk vacsorát, majd közösen sétáltunk, végigjártuk a falut, megnéztük a temetőt. Még nyitva volt a szép, kazettás mennyezetű református templom, amit megnézhettünk, Soma orgonált is nekünk, nagy örömünkre.
15-én, vasárnap 9 órakor találkoztunk, átmentünk Körösfőre. Itt kétfelé vált a csapat, az egyik része felment a híres Riszeg-tetőre kirándulni. (Erről a hegyről szól a Körösfői Riszeg alatt… kezdetű dal.) A többiek bementek az istentiszteletre. Itt – érdekes módon – bereteszelték a templom ajtaját, így nem jöhettek be később a többiek. A végén azonban találkoztunk, mindenki megcsodálhatta a gyönyörű kalotaszegi ruhába öltözött, frissen konfirmált pártás lányokat.
Utána Kolozsvárra mentünk. Itt Dr. G. Szabó István útitársunk vezetésével szép sétát tettünk, megnéztük a belváros nevezetességeit: Mátyás szülőházát, a Bocskai-házat, a Szent Mihály-templomot, kertjében a Márton Áron szoborral, a Mátyás király emlékművet és a Fő tér nevezetes épületeit (Bánffy-palota, Plébániaház, Rhédey-palota, egykori New York kávéház), a Farkas utcán végigsétálva a Szent György-szobrot és a református templomot, továbbá a Gheorghe Dima Zeneakadémia épületét (ide be is jutottunk).  Ahol lehetett, énekeltünk.
Délután megbeszélt találkozónk volt Dr. Almási István népzenekutatóval. Egy kávézóban találkoztunk, Pista bátyánk mindenkit meghívott egy kávéra és süteményre. Válaszolt kérdéseinkre, melyek elsősorban az általa lektorált új könyvhöz, A Magyar népzene új stílusa c. tanulmányhoz kapcsolódtak. Mesélt még gyűjtéseiről is.

Beszélgetés Almási István népzenekutatóval


Innen hazavezetett az utunk, a vacsora után sétáltunk a faluban. Bementünk egy táncházba, kalotaszegi táncokat tanítottak egy másik budapesti csoportnak, de beállhattunk, így a hallgatók gyakorolhattak, egész jól ment a végére.
Hétfő reggel szintén 9-kor találkoztunk. (Figyelembe véve az időeltolódást…) Utunk Válaszútra vezetett. (Útközben Körösfőn megálltunk, lehetett vásárolni a hihetetlen útmenti kínálatból.) Rövid sétát tettünk a Házsongárdi temetőben (Dsida Jenő sírjánál), majd megérkezvén Válaszútra megnéztük a csodálatos Kallós Múzeumot. Vezetőnk az Alapítvány igazgatója, Balázs Bécsi Gyöngyi volt. Meleg és szeretetteli szavakkal mesélte el, hogy tanítják, óvják a nehéz körülmények közül érkező szórvány magyar és nem magyar gyermekeket a mintegy 120 fős bentlakásos iskolában és nevelnek belőlük éneklő, táncoló magyar embereket. Nincs tévé, csak egy számítógép van, de tanulnak itt gyümölcsfa metszést, gazdálkodást, meséket, énekeket. A múzeum a legnagyobb erdélyi néprajzi textil gyűjtemény, falvanként egy-egy szobában mutatják meg a jellegzetességeket. Szemünk-szánk tátva maradt!
Közben megérkezett a 90 esztendős Kallós Zoltán. A hallgatók találkozhattak vele, ajándékot is hoztunk neki. Zoli bácsi tanácsként csak ezt mondta: tanulják meg a magyar népdalokat és terjesszék! Felköszöntöttük Zoli bácsit, a velünk utazó Szelényi Károly fotóművész egy szép albumával.
Innen átmentünk a néhány km-re lévő Bonchidára. Szomorúan konstatáltuk a Bánffy-kastély helyzetét, ahol igen lassan, bár legalább már halad a felújítás. Az egykori kápolna akusztikája mindenkit lenyűgözött, a lányok a Bartók egyneműkarokat énekelgették itt.

Kallós Zoltán népzenekutatóval


Innen Magyarvalkóra vezetett az utunk. Előzetesen egyeztettünk itt is a tiszteletes úrral, aki egy régi erdélyi lelkész dinasztia fiatal tagja, várt minket. Megnéztük a kazettás mennyezetű ősrégi templomot. Még kézi fújtatós az orgona! A falu 280 lakosú, szinte színmagyar. Olyan hely, amit mi, városiak alig tudunk elképzelni. Nehezen járható, emelkedő, lejtő utak, elhagyatott házak, idős emberek. A lelkész feleségével és két pici lányával él itt, nagy bevállalás, de csodálatos elhivatottság ez. 2015-ben készítettek a templom melletti domboldalban egy irodalmi kertet Jékely Zoltán (Nagyenyed, 1913 – Budapest, 1982) magyar író, költő, műfordító, könyvtáros tiszteletére és emlékére.
„Jékely Zoltán nyaralóhelyét és sok művének születési helyét, a domb tetején álló művészlakot, a pavilont felújították. A kiállítás és a hozzá kapcsolódó irodalmi sétaút nem csak Jékelyről szól, a falu emlékkönyve is.
Magyarvalkót az ezredforduló környékén fedezte fel magának néhány magyarországi egyetemista. Visszajáró vendégek lettek, egyfajta „Magyarvalkó baráti köre”. Ma már sok nyár és szilveszter emléke köti őket ide, és közben elkezdték a felnőtt életüket. Eplényi Anna tájépítész lett, Kardeván Lapis Gergely irodalmár. Ők ketten álmodták meg a felújított pavilont egy itt töltött, esős héten, az iskola ebédlőjében. Hosszú évek munkája után most készült el a Jékely-kiállítás és a hozzá tartozó irodalmi sétaút. Az alkotók és a falu református lelkésze, Pap Ákos a magyar külügyminisztériumhoz pályáztak, hatmillió forintot nyertek. A századfordulós pavilon rekonstrukciós tervét Miháltz István építész, a legendás magyarvalkói lelkészcsalád leszármazottja készítette.”
A kertben tudásfejlesztő kérdéseket találunk – stílusosan kopjafákra írva, majd egy hatalmas hinta kerül elénk, amelyre ülve a bátrabbak beláthatják az egész vidéket. Páratlan, csodálatos élmény volt ez!

Soma a Kalotaszentkirályi orgonánál

Innen haza vezetett az utunk, kanyargós, keskeny, ám felejthetetlen élményt nyújtó utakon.
Kalotaszentkirályon közös vacsorán vettünk részt a Püspök panzióban. Már várt minket Varga Istvánka Kiscsipás, Kalotaszeg világhírű prímása. Kallós Zoli bácsi szerint ő az utolsó, nincs folytatása az autentikus hegedülésnek. Tanult fiatalok persze vannak…
Jókat énekeltünk, mindenkinél ott volt az összekészített mintegy 60 népdal, én csak a számokat mondtam és énekeltünk. Kiscsipás „segítsége” (ahogyan itt mondják a kíséretet) a 76 éves Elemér bácsi volt harmonikával, aki nagy rajongóm, mert tudja, ha én itt vagyok, akkor régi dalok kerülnek elő, amiket ő nagyon szeret. Hát, jót mulattunk. A vacsora ismét csodálatosan finom volt.
Én magam beöltöztem eredeti kalotaszegi ruhába. Két asszony öltöztetett. A dolog a csizmával kezdődött, de majdnem meg is akadt itt. Olyan szoros a csizma, hogy alig jött fel. Ezt követte a faros szoknya, ami egy kis csípőt csinál. Erre egy fehér alsószoknya került, majd a felsőszoknya. Ezután a hímzett ing, majd a kötény. Hímzett bőrmellény jár az asszonyoknak, és kendő a fejükre. Egész este így voltam.
A vacsora után két pár beöltözött fiatal jelent meg, akiken bemutatta a panzió vezetője a kalotaszegi viseletet. Az idősebbek viseletét az enyémmel illusztrálta. Láttunk cifraszűrt, szőrkabátot, pártát. Majd fergeteges táncbemutató következett. Ezt szabad tánc és éneklés követte, éjfélig. Megéreztük a magyar népzene erejét és hitelét!

A Körösfői lányok

Kedd reggel bementünk Bánffyhunyadra, ahol a hallgatók kaptak egy kis időt arra, hogy a református templomban és a heti piacon is szétnézzenek. Ez is páratlan élmény! Utunk utolsó állomásán, Nagyváradon rövid sétát tettünk az egyre inkább megszépülő, szecessziós épületekkel teli városközpontban, majd az Ady Endre Emlékmúzeumnál a buszra visszaszállva, hazavezetett az utunk, élményekkel, tapasztalatokkal tele.

Most már megértették a fiatalok, hogy a kétrétegű pentatónia felismerése mellett milyen fontos a dalok megélése, szövegük megtapasztalása. A mulatás alatt is folyton felhívtam figyelmüket a zenei jellegzetességekre, jól vették.

Köszönjük a Zeneakadémia Baráti Körének a támogatást.
 

A Körösfői templomban


                               

Oldalunk "sütiket" használ

Oldalunkon "sütiket" használunk. Ezek közül néhány elengedhetetlen, néhány pedig csak javítja a felhasználói élményt vagy statisztikai célokat szolgál.

Ön eldöntheti, hogy engedélyezi-e a "sütik" használatát.