Népzenei írásaim
Új stílus új szemszögből
Az elmúlt időszak legnagyobb napvilágra került felfedezése, tabukat döntögető megfogalmazása Bereczky János négykötetes munkája, mely A magyar népdal új stílusa címmel jelent meg az Akadémiai kiadó gondozásában 2013-ban. Mintegy 60.000 adatot, azaz új stílusú magyar népdalt vizsgált meg a szerző munkája során. A mű nem túl hosszú, mintegy 100 oldalas tanulmánnyal indít. Ezt igen jelentős, nyolcféle szempont alapján soroló mutató egészíti ki, a gyűjteménybeli számoktól a szövegig. Ezeken belül szó van a sorvégzőkről, formáról, ritmusról és egyebekről. Ezt igen tetemes mennyiségű, mintegy 1600 típusba sorolt 2664 dallampélda követi. A kötetekhez mp3 formátumú hanganyag is társul, mely a kötet összes dallamát tartalmazza paraszti előadóktól.
A magyar népballada
A magyar népballada mind a népköltészeti kutatásoknak, mind pedig az irodalomtörténetnek egyik legvonzóbb területe. Felfedezésének első pillanatától kezdve – mert valóban a felfedezésnek kijáró lelkesültség fogadta – az irodalmi köztudat a magyar költészet legékesebb „virágai”-nak tartotta. Ezt a megbecsülést, nem kétséges, az a várakozás előzte meg, amely az elveszett ősi magyar epika megkerülését remélte a népballada révén. E várakozásban való csalódás magyarázza, hogy a néphagyományból bőségesen merítő XIX. századi költő, Arany János, a magyar népdalról töredékesen ránk maradt nagy tanulmányában előbb ugyan keserűen említi, hogy a magyar nép nem őrizte meg „holmi zsiványkalandok”-on kívül nemzetünk történetét dalaiban.
Miért és hogyan vezessünk népdalkört?
„Ülj le, ahol énekelnek, daluk nincs a rossz embereknek.” (Goethe)
Bartóktól az ötlet, a Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét? c. rövid alapvetése sokakban elindította a vágyat a népzenekutatásra. Én most arra buzdítok, hogy énekeljünk! Minél többen, minél szebben! És minél jobbat. Nem könnyű ezt elérni, még nehezebb elkezdeni, a semmiből aranytorkú kórust, énekes csoportot fabrikálni, megküzdeni a hivatalokkal, az ellendrukkerekkel, megválaszolni a támadóknak, stb. Hogy ez a sok fölösleges dolog könnyebben menjen, s hogy a rengeteg igazi munka színvonalasabb és egyszerűbb legyen: nos ehhez próbálok segítséget nyújtani mindazoknak, akik e szent és áldott munkába belefognak. Aki kórust vezet, azontúl, hogy elkezdte ezt a munkát – már sosincs egyedül, és sosem fog unatkozni. Édes terhet vesz a vállára, tele örömmel és munkával, mérgelődéssel és sikerrel. Olyan, mint a mákony, nem hagyja majd nyugodni, hisz a siker sikert kíván, s ha egyszer elindul a szekér…
„Szép asszony a papné…”
Pálóczi Horváth Ádám és az élő népzene
Ha egy szerzőt vagy alkotót meg akarunk érteni, meg szeretnénk fejteni művészetének vagy munkásságának igazi okait és értékét, látni akarjuk jelentőségét, akkor meg kell vizsgálnunk azt a kort is, melyben élt.
Pálóczi Horváth Ádám élete 1760-1820-ig tartott. Gondoljunk csak bele, milyen volt a világ ebben az időben. Születésekor Bach 10 éve halott, fiainak rokokó cifrái világolnak. Haydn 28, Mozart 4 évvel öregebb nála, Beethoven 10 évvel később született, tehát kortársai. Még élt, mikor megszületett Liszt Ferenc, Schumann, Erkel, Chopin… Micsoda finom, sokatmondó ugyanakkor forradalmian új, a világot is megrengető zenei stílus csírái lehettek a levegőben a 250 évvel ezelőtt született P. H. Á. életében… elsősorban határainkon túl.
Nézzük, Magyarország területén mi volt ezidőben.
Bevezetés a Tündérvilág c. CD bemutatójához
Kedves Laci Bácsi!
Bocsássa meg nekem ezt a bizalmas megszólítást, hiszen én Laci bácsit már régóta ismerem, ha személyesen nem is találkoztunk eddig. Innen, a közeli Szigetköztől vagy kétszáz km-re, a Kalocsai Sárközben él ugyanis tanár édesapám, Fehér Zoltán, aki néprajzi gyűjtőként hajdanában sokat járt nyaranta gyűjtőtalálkozókra. Hazatérve gyakorta beszámolt nekünk arról, hogy milyen neves személyiségekkel ismerkedett meg azokon. Így már gyerekfejjel, a 60-as években gyakran hallottam emlegetni a két neves győri tanáregyéniség, Barsi Ernő és Timaffy László nevét. Laci bácsi ezúton lassanként családunk amolyan tiszteletbeli tagja lett, mégha láthatatlanul is. Édesapám néprajzi könyveket olvasgatva nemegyszer örömmel kiáltott fel, amikor Timaffy László valamelyik publikációjára bukkant. Bizonyára inspiráló hatással voltak rá azok a csodálatos ősi táltosmondák, amelyeknek párjait a bátyai szállásokon jegyezte le. „Kimegyek a Dunára, beülök a ladikba” – hallom szinte, s csak mostanában tudtam meg, hogy a gyönyörű dalt Timaffy László gyűjtötte, amire bennem a szülőfalumban hallott dal felel: „Átalmennék én a Dunán, nincs ladik…”
Keserédes merengés…
(X. Egri Népzenei Gála és Szakmai Napok)
Évek óta minden utolsó augusztusi hétvégémet Egerben töltöm. Nemcsak én, hanem sok-sok népzenét szerető és művelő szakember, előadó és járókelő van itt ilyenkor. Hangos a Dobó tér, időnként a Művelődési Ház.
Az eseményt a Ház mellett a KÓTA és a Magyar Rádió Népzenei Szerkesztősége hozza létre évről évre. A szervezés gördülékenységét a Bartakovics Béla Művelődési Ház fáradhatatlan munkatársának (maga is vezet népdalkört), Bimbó Zoltánnak köszönhetjük.
Mint mindig, az idén is három szabadtéri hangverseny volt, melyet igen szerény kirakodóvásár gazdagított. A szereplők itt is ott is azonosak évek óta – megvan ennek is a varázsa. A legjobbakat, legszínvonalasabbakat választják ki, Arany páva vagy Arany páva nagydíjasok az előadók.
Száll az ének, zeng a citera, a krónikás mégsem felhőtlenül boldog…