Zene húros hangszerekre- dudára és furulyára

Meggy?z?désem szerint igazi, ún. sz?kebb értelemben vett népi dallamaink mindegyike valóságos mintaképe a legmagasabb rend? m?vészi tökéletességnek. Kicsinyben ugyanolyan mesterm?nek tekintem, mint a nagyobb formák világában egy Bach-fúgát vagy Mozart-szonátát.

(Bartók Béla: Magyar népzene és új magyar zene, 1928.) 

Jobb nyarat talán el sem tudtak volna képzelni a szabadtéri koncertek szervez?i, mint az idei volt. Es? alig mosott el eseményt, a látogatóknak még pulóvert sem kellett vinniük egy-egy estére.

F?városunk még a régóta itt lakóknak is tud meglepetést okozni érdekes helyszínekkel. Az amúgy zsúfoltnak és egészségtelennek kikiáltott (bár nekem mindig gyönyör?) belváros legbels?bb részein is vannak olyan zárt udvarok, ahol öreg fák szomszédságában, zajtól, idegen fényt?l védve élvezhet? a muzsika. Ilyen helyszín a Pet?fi Irodalmi Múzeum csendes, fás udvara, ahol nemrégiben hallhattuk Jánosiékat. Jánosi András els? generációs táncházas muzsikus, ahogyan azt mondani szokták. Azaz ? is ott volt - vagy ott lehetett az els? magyarországi táncházban valamikor 1972-ben. De az ihletet nem ott, hanem már korábban, családi körben kapta. Azóta hegedül, mindig társakkal. Jó ideje tanítja is a magyar népi heged? technikát az ország els? népzenei iskolájában. S?t, nemrégiben népm?vészeti diplomát is szerzett egy norvég egyetemen, olyant, amilyen nálunk nem is létezik. 

Az a m?soruk, amelynek hallgatója voltam, immár 25 éve létezik. Bartók m?veket vetnek össze az eredetivel, azzal, amit feltehet?leg maga Bartók hallhatott a múlt század elején. Mindehhez némi próza -Bartók írások részletei Szabó András el?adóm?vész tolmácsolásában - hallhatók és diaképek nézhet?k - de err?l még kés?bb. 

Bartók maga mondta el 1931-es egyik budapesti el?adásában, hogyan kell a népzenét a magasabb m?zenébe emelni. - El?ször is úgy, hogy a parasztdallamot minden változtatás nélkül, vagy csak alig variálva, kísérettel látjuk el, esetleg még el?- és utójáték közé foglaljuk- Az ilyen dolgozatok némi hasonlóságot mutatnak Bach korál-feldolgozásaival.

-A másiknál éppen fordítva: a parasztdallam csupán a mottó szerepét játssza, és f?dolog az, ami köréje és alája helyez?dik.

-Végezetül még egy harmadik módon mutatkozhatik a parasztzene hatása a zeneszerz? m?veiben. Ha tudniillik sem parasztdallamokat, sem parasztdallam-imitációkat nem dolgoz föl zenéjében, de zenéjéb?l mégis ugyanaz a leveg? árad, mint a parasztzenéb?l.. Vagyis: zenei anyanyelvévé lett ez a paraszti zenei kifejezési mód: oly szabadon használhatja és használja is, akárcsak a költ? anyanyelvét.

Nos, a három útból itt az els?re hallhattunk példákat. Megszólalt többek között a Rapszódia, a Román táncok, a Tizenöt magyar parasztdal részletei, néhány duó és a Három Csík megyei népdal. A Bartók m?veket Selmeczi János és Bíró Ágnes adták el? heged?n, valamint Gábos Judit zongorán. Az eredetit a Jánosi együttes, kiegészülve Juhász Zoltánnal, aki különféle furulyákat és a dudát szólaltatta meg, valamint a kit?n? hangú, ehhez mérten azonban igen ritkán hallható Sz?cs Miklóssal. 

Sz?cs Miklós az Alföldön él, ha hívják, jön-megy és énekel. Olyan természetességgel, ahogyan beszél, jár vagy eszik az ember. Semmi tetszelgés, kimódoltság vagy m?vészi all?r nincs az el?adásában. Éppen ett?l hiteles annyira, amennyire Bartók énekesei lehettek. Szövegmondása is élményszer?, minden szavát érteni. Ahogyan Sz?cs Miklós énekel, úgy furulyázik Juhász Zoltán. Beszél a hangszere, elmondja azt, amit kézbentartója gondol, illetve gondolataiból nekünk szán. És ugyanígy tanít, nevel, nemesít Jánosi András heged?hangja is. Birtokában van a teljes heged?s fegyverzetnek, mindent meg tud csinálni az üveghangtól kezdve a spiccatoig, pedig lazán, kényelmesen, nem "hivatalos" stílusban tarja hangszerét. (Igaz is, hogyan lehetne egy lakodalmat végigmuzsikálni azzal a tartással, ahogyan a koncertmesteri székben szokás ülni??) 

És itt vitázott bennem a kett?sgyöker? zenész. Népzene vagy m?zene? Vannak ilyen kategóriák? Népi stílus, hivatalos stílus? Népi hangszerjáték, m?zenei el?adóm?vészet? Örök téma a kett? egybevetése. Melyik a jobb, melyik a természetesebb? Mindkett?nek megvannak a fegyveres követ?i és szószólói. Aki itt teszi le a voksát, amoda már nem is mehet, és fordítva. 

Pedig Bartók tudta, hogy ez nem így van. Bartóknak sikerült meglátni a kett? között azt az utat, mely nem elválaszt, hanem összeköt és egymás részévé teszi a lehet?ségeket. Nem jobb egyik a másiknál. Nem nemesebb és nem nehezebb. Láthattuk ezen az esten is, hogy az utolsó pillanatokban a komolyzenészek beálltak a székelyföldi táncok el?adásába. Míg Jánosi csak kevéssé, ?k jobban izzadtak. Több energiát fektettek bele, mert furcsa volt nekik az a fajta el?adásmód. De ugyanilyen furcsa volt Jánosinak eljátszani a Bartók duó szólamát, hisz nem volt mindennapos számára az a technika, melybe - igaz, már maga Bartók - kényszeríti bele az el?adót. 

Márpedig ez nem baj. Mégha sokan annak is tartják. Hiszen természetes, hogy másképp játszik egy olyan falusi zenész, aki álló nap egészen mást csinál, mint az a komoly tanulmányokat folytatott m?vész, akinek viszont csak ez a munkája. 

A m?sor része volt a diaporáma, mely tájképeket, paraszti arcokat, falurészleteket mutatott. A háttérben lév? vetít?vásznon megjelen? - egyébként kit?n? fotók - valamiféle túlzott megfelelni akarásból - kettesével jelentek meg az osztott képmez?n. Méretarányuk különböz?sége itt-ott zavarólag hatott. 

Bár tudományos igénnyel készült a m?sor, célja is valami ilyesmi volt: megmutatni, mib?l mi lett - nem érezte magát osztályteremben a hallgató. S?t, élvezetes és jó hangulatú id?t tölthetett el a Jánosi együttessel. Az el?adói stílusok pedig bátran keveredhettek, hiszen a gyökér és a mondanivaló azonos volt. 

Tudta ezt az a tücsök is, amely végig ott muzsikált valahol a közelben. Érezte, hogy ez az ? világa. A kaszálók és a búzatarlók illata érkezett meg a metropolisz közepébe.