Kommunikáció

Hír és szerkesztése

(Televízió)

Quis, quid, ubi, quibus, auxillis, cur, quomodo, quando?

Mi a hír?

Hír az, ami megtörtént… Ma már: hír az, ami megtörténik…
Who, what, where, when, why and how.
Attól hír egy hír, hogy hírértéke van. Különféle helyeken, különféle orgánumoknál más a hírérték, más a fontos. Más a fontos a kerületi televíziónál mint a közszolgálati csatornán.
Hírérték: újdonság, fontosság, a megszokottól való eltérés, aktualitás, érdekeltségi kör, szenzációérték.
És amit a főszerkesztő annak tart…

A hírműsor

A hírműsor mindent elkövet a minél szélesebb körű tájékoztatásért.
Vannak benne hírek (háttérrel) és tudósítások (riportokkal, stand up-okkal)
Tudósítás a helyszínről. A tudósító nem cenzor és nem politikus! Vigyázni kell, hogy a szakszerűség ne veszélyeztesse a közérthetőséget. A tudósító kerülje a szélsőségeket, csak hivatásszerű szenvedélyességgel tájékoztasson.
„A tudósítónak… mindent el kell követnie annak érdekében, hogy hozzájusson az információkhoz és nyilvánosságra hozza azokat. E tevékenységében szilárdnak, eltökéltnek és határozottnak kell lennie. A tudósító nem sérthet törvényt, el kell fogadnia a szakma etikai szabályait. Mindezt azért, hogy tájékoztatása megkérdőjelezhetetlenül hiteles legyen. Nem árt, ha a tudósító személyisége, életmódja mindezt megerősíti.” (Bernáth László)
Riport: (angolul report: jelentés, beszámoló, jegyzőkönyv, tudósítás)
Mi nem riport? Nem riport a tudósítás, az interjú, a portré, a háttérelemzés, az útleírás. Alapja valamilyen valós esemény.
A riportnak helyszíne és cselekménye van.
Előtte: anyaggyűjtés, terepmunka. (Nem szabad túlzásokba esni!)

A hír forrásai

Csak megbízható helyről érkezett, ellenőrzött információt bocsássunk közre. Fontos az óvatosság. Meg kell jelölni az eredeti forrást. Objektív műfaj.

A híranyag elkészítése

Legyen szikár, tényszerű, tárgyszerű. Címe, felkonfja tartalmi legyen. Utaljon arra, miről lesz szó benne. Ne legyenek benne jelzők, körülírások.
Legyen korrekt, világos, tömör és színes.
Nem lehet benne egyéni vélemény, még annak sugallása sem. Nem lehet benne minősítés, értékítélet, nem lehetnek benne ezekre utaló jelzők sem.
Nem lehet benne ideológiai, politikai értékítélet. Nem lehet mérce az, hogy milyen médiának tudósítunk.
A kapott anyagot le kell rövidíteni. Több oldalról kell bemutatni az eseményt vagy jelenséget.
A hír eleje (lead) a legfontosabb információt tartalmazza, (ki, mit, mikor, hol) ebből bomlik ki a hír (body) (miért, hogyan)
Drámai felütés, ok, hatás.
Soundbite (hangharapás): A téma lényegét a riporter saját szavaival foglalja össze. De az eredeti anyagból néhány másodperces rész eredeti hanggal belekerül az anyagba. A soundbite a hitelesítést vagy az illusztrációt szolgálja. Vigyázni kell, ne mondja el előre a riporter azt, amit majd a helyszínről, hiteles forrásból is hallani fogunk. (Ezzel a riporter „önmagát fényezi”, vagyis okosabbnak és tájékozottabbnak akar feltűnni….

A hír nyelvezete

Világos, tömör, magyar. Rövid mondatok, kerüljük a szenvedő szerkezetet, a mellékneveket, a határozószókat. Ne használjunk rövidítést. (Pl. MNB helyett mondjuk ki: Magyar Nemzeti Bank)
Már a hír elején hangsúlyozni kell, ki mondta, ezt a végén meg kell erősíteni. (Rövid hírnél ez nem fontos.) A személynevek után a funkciót is ki kell hangsúlyozni – minden esetben! (Gyakran helyesebb, ha előbb mondjuk a funkciót. A figyelmet jobban felkelti!) Az aktualitást is nyomatékosítani kell. Ha idézünk valakitől, azt hangsúlyozni kell: el kell mondani, vagy látványosan olvasni kell – papírról.

A hír képi megjelenítése

Már a felkonf alatt érdemes hozzá illő, a megértést segítő hátteret használni. A bejátszandó híranyag elkészítéséhez aktuális (helyszíni), archív és tudósítóktól kapott felvételeket használhatunk.
Óvatosan kell bánni az archív anyagokkal, meg kell nézni az archívumban, mikor, hányan használták már. A látványosan archív (gyakran használt, nem a helyszínen felvett) anyaghoz illik odaírni, hogy archív/felvételeink nem a helyszínen készültek.
Vágóképekkel takarjuk a vágást, de ezt is lehet sablonoktól mentesen csinálni. A sajtótájékoztató tipikusan „tévéellenes”, nehezen közvetíthető műfaj. (Író kéz, jegyzetfüzet, diktafon, kamerák sora, stb. – unalmas.) Ki kell találni valamit, amitől izgalmassá válik, pl. hozzáillő asszociatív anyagot. Az esetleges nyilatkozó fejet tartsuk meg, míg a nevét kiírjuk, utána vágóképekkel illusztráljunk.
Gyakran jobban rögzül a kép, mint a hallott információ, ezért nagyon kell vigyázni vele!

A hírműsor összeállítása

Hírműsor a legfontosabb hazai hírrel kezdődik, és a „kis színessel” ér véget. Kivétel lehet egy-egy olyan jelentős nemzetközi esemény, amely megelőzheti a hazai aktualitást. Utána jönnek a külföldi hírek, majd ismét hazai, de kevésbé jelentős, vagy kisebb társadalmi csoportot érintő híradások.
Ha van idő, valami izgalmas is jöhet: új állat az állatkertben…
A hírműsor élő adás, előre elkészített bejátszókkal, esetleg stúdióbeszélgetésekkel. Összeszokott csapat készíti, az alkotók feje az adás pillanatában a rendező, az összeállításkor a szerkesztő. A bejátszókat általában maguk a riporterek vágják meg, de bizonytalanság esetén nem szégyen tanácsot kérni a szerkesztőtől.

A műsorvezető

Televíziós személyiség, akit a legtöbben ismernek. (Felismernek, ám keveset tudnak róla.)
Jó, ha az illető egyébként nem szereplője a bulvár világnak. Egyébként hiteltelenné válik, nem fogadjuk el tőle a híreket (sem).
Súgógépet használ, vigyázni kell a szemmozgásra. A kameraváltást lefelé nézéssel oldjuk meg. Nem kell mosolyogni, de a közvetlenséget, uptodate-séget sugározni kell. Nem szabad, hogy személyes véleménye látszódjon rajta, de „fapofát” sem vághat. Anyagok közti „pihenőidőben” jó, ha ott van, részt vesz a nézővel együtt a hírműsor folyamatában. De a következő hír felkonferálása már egy másik embert kíván, nem reagálhatja le az előzőt.
Beszéd alatt ne játsszon a tollával, ne piszkálja magát, ne keresse a papírjait.
A felkonfot általában az adás szerkesztője írja, de nem árt, ha a műsorvezető elolvassa adás előtt és itt-ott belejavít. Saját képére formálja azt. A jó műsorvezető néha inprovizál is – de szigorú szabályok között! Óvatosan, mert könnyen sztorizós nagypapává válik!
A műsorvezetőt általában öltöztetik, de nem árt, ha odafigyel és saját igényeinek is megfelelő ruhát visel. A sminket és a frizurát bátran bízhatja az általa ismert szakemberre.