A Magyar népi énekiskola új kötete


Kék, bordó, zöld és sárga. Négy szép kötet. Aki ezt mind végigénekli és végiggondolja, olyan ismeretekre tesz szert – s közben úgy megszereti a magyar népzenét, hogy le sem tud többé mondani róla.
Az első 1992-ben jelent meg. Ötletadója, elindítója Bodza Klára énekművész, népi ének tanár, akinek szívügye a népdalok értő, helyes és technikás előadása. Sikeres tanítványainak sora bizonyítja ezt. Az első két kötet társszerzője Paksa Katalin népzenekutató, a második kettőé Vakler Anna népi ének tanár.
Nézzünk egy kicsit vissza. Mitől is korszakalkotó jelentőségű ez a négy kötetes énektár. Az első előszavában írja Andrásfalvy Bertalan: „A néma jeleket támasszuk föl! És közben gondoljunk azokra is, akik megőrizték ezeket számunkra – a legszegényebbek voltak ők, pásztorok, cselédek, napszámosok, parasztok – ez volt a legféltettebb, legnagyobb kincsük.”


Bodza Klára munkatársaival ezeket a néma jeleket vallatta, támasztotta fel, hogy minden népzene iránt érdeklődő számára hasznos útravalót, tarisznyába tehető hozományt adjon. Mégpedig oly módon, hogy közben arra is figyelt, hogy a könnyebbtől haladjon a nehezebb felé, azaz a pedagógia módszertanát is figyelembe vette.
Tulajdonképpen olyan tökéletes tárházat alakított ki Bodza Klára, amelynek segítségével olyan tudásra tehet szert bárki, amelyhez e kötetek nélkül csak igen nagy kutatómunkával, poros hanglemezek és régi könyvtári kötetek áttanulmányozásával juthatott volna. Ezektől ment meg minket a Népi énekiskola, megtetézve mindezt egy nagy adag tudással, amelyre az énekesnek mint előadónak lehet szüksége.
Nézzük végig a köteteket, mi mindent találhatunk bennük a dalokon kívül.
Az első (kék) kötet a népi énektanítás módszertanát és a hangképzést mutatja be. Csoportosítja a magyar népdalkincset, bemutatja a legfontosabb népszokásokat és a tájegységeket. Magyarázattal szolgál a kottában előforduló jelek használatához.
A második (piros) kötet a variálásról szól, és közli néhány énekes portréját.
A harmadik (zöld) kötet a magyarországi népzeneoktatásról számol be, különös tekintettel a népdaltanításra. Közread egy programot a zeneművészeti szakközépiskolákban megvalósítandó (szerencsére már megvalósult!) népi énekoktatás tantervéhez, majd gyakorlati útmutatót ad a daltanuláshoz.
A legújabb (sárga) kötet már egészen új és magasröptű dimenziókba vezet: a népdal élményszerű előadásmódjáról ír. Valóban, aki végigénekelte és végigolvasta az előző három könyvet, felkészülten vállalhatja a népdal élményszerű előadását. Biztat a közös éneklésre, csoportos előadásra, s a népdalcsokrok helyes összeállításához ad útmutatót.
Nem hiszem, hogy bárki is elmondhatná magáról, hogy képzett és jó revival előadó, ha nem ismeri ezeket a kiadványokat. Hasznosak mint példatár, ahonnan lehet válogatni. Szakkönyvként használhatóak tanulmányai.
Szívem szerint kötelezővé tenném minden iskolás gyermek számára. Minden könyvespolcon ott a helyük!
Kék, bordó, zöld és sárga. Négy szép kötet. Aki ezt mind végigénekli és végiggondolja, olyan ismeretekre tesz szert – s közben úgy megszereti a magyar népzenét, hogy le sem tud többé mondani róla.Az első 1992-ben jelent meg. Ötletadója, elindítója Bodza Klára énekművész, népi ének tanár, akinek szívügye a népdalok értő, helyes és technikás előadása. Sikeres tanítványainak sora bizonyítja ezt. Az első két kötet társszerzője Paksa Katalin népzenekutató, a második kettőé Vakler Anna népi ének tanár. Nézzünk egy kicsit vissza. Mitől is korszakalkotó jelentőségű ez a négy kötetes énektár. Az első előszavában írja Andrásfalvy Bertalan: „A néma jeleket támasszuk föl! És közben gondoljunk azokra is, akik megőrizték ezeket számunkra – a legszegényebbek voltak ők, pásztorok, cselédek, napszámosok, parasztok – ez volt a legféltettebb, legnagyobb kincsük.”Bodza Klára munkatársaival ezeket a néma jeleket vallatta, támasztotta fel, hogy minden népzene iránt érdeklődő számára hasznos útravalót, tarisznyába tehető hozományt adjon.

Mégpedig oly módon, hogy közben arra is figyelt, hogy a könnyebbtől haladjon a nehezebb felé, azaz a pedagógia módszertanát is figyelembe vette. Tulajdonképpen olyan tökéletes tárházat alakított ki Bodza Klára, amelynek segítségével olyan tudásra tehet szert bárki, amelyhez e kötetek nélkül csak igen nagy kutatómunkával, poros hanglemezek és régi könyvtári kötetek áttanulmányozásával juthatott volna. Ezektől ment meg minket a Népi énekiskola, megtetézve mindezt egy nagy adag tudással, amelyre az énekesnek mint előadónak lehet szüksége.Nézzük végig a köteteket, mi mindent találhatunk bennük a dalokon kívül.Az első (kék) kötet a népi énektanítás módszertanát és a hangképzést mutatja be. Csoportosítja a magyar népdalkincset, bemutatja a legfontosabb népszokásokat és a tájegységeket.

Magyarázattal szolgál a kottában előforduló jelek használatához.A második (piros) kötet a variálásról szól, és közli néhány énekes portréját. A harmadik (zöld) kötet a magyarországi népzeneoktatásról számol be, különös tekintettel a népdaltanításra. Közread egy programot a zeneművészeti szakközépiskolákban megvalósítandó (szerencsére már megvalósult!) népi énekoktatás tantervéhez, majd gyakorlati útmutatót ad a daltanuláshoz.A legújabb (sárga) kötet már egészen új és magasröptű dimenziókba vezet: a népdal élményszerű előadásmódjáról ír. Valóban, aki végigénekelte és végigolvasta az előző három könyvet, felkészülten vállalhatja a népdal élményszerű előadását. Biztat a közös éneklésre, csoportos előadásra, s a népdalcsokrok helyes összeállításához ad útmutatót. Nem hiszem, hogy bárki is elmondhatná magáról, hogy képzett és jó revival előadó, ha nem ismeri ezeket a kiadványokat. Hasznosak mint példatár, ahonnan lehet válogatni. Szakkönyvként használhatóak tanulmányai.Szívem szerint kötelezővé tenném minden iskolás gyermek számára. Minden könyvespolcon ott a helyük!