Czidra László Liszt-díjas furulyaművész és zenetudós posztumusz kitüntetése


Emlékszem, meghirdették a régi zene kurzust a Zeneakadémián. Nem volt kötelező, csak aláírás járt érte az indexbe. Talán nem is fogtuk fel, hová iratkoztunk be akkor, vagy kéttucatnyian. Szombat délelőttönként voltak az órák, amikor minden normális főiskolás igyekezett kialudni a mindennapi koncertek utáni „osztálytalálkozókat” a Lírában vagy az Erzsébet vendéglőben.
No, mi sem azért jártunk oda, mert olyan eminensek voltunk, akik semmiről sem akarnak lemaradni. Azért jártunk oda, mert a tanár Czidra László volt. (Ha belegondolok, a zenetörténetet pedig Pernye András tanította. Így, ketten együtt olyan alapokat adtak korosztályunknak, hogy nem csoda, ha elkezdem magam irigyelni.)
Emlékszem, én azért tanultam meg brácsázni, sőt, át is húroztam egy hangszert, hogy a gambára jobban emlékeztessen, mert azt mondta, erre lenne szükség a darabok eljátszásához.


Hihetetlen hangulat volt ott szombatonként. Nem egy-egy órára mentünk, hanem ott ültünk egész délelőtt. Blattoltunk, gyakoroltunk, sosem látott ismeretlen kották között kutattunk és velünk játszott a XX. századi zenetörténet meghatározó alakja, aki – hiszem – fog még kapni a mainál sokkal nagyobb elismertséget valaha.
Czidra László Budapesten született 1940. február 10én, és ugyanitt érte az értelmetlen, de hozzá méltóan kíméletes és gyors halál 2001. január 21én, nem sokkal 61. születésnapja előtt.
Blockflöteművész volt, tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán kezdte 1959-ben. Itt végzett 1963-ban oboa szakon. 1962-68-ig a Postás Szimfonikus Zenekar oboistája.
1978-ban a Főiskola régi zenei előadói gyakorlat tanára lett, ahol egészen 1988-ig oktatott. 1993-tól a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola blockflötetanáraként dolgozott. Hat önálló blockflötelemeze, az általa 1969-ben alapított Camerita Hungaricával pedig 12 reneszánsz és korabarokk albuma jelent meg. Emellett tagja volt az Ex-Antiquis együttesnek, több pedagógiai tanulmányt írt, és számos külföldi koncerten vett részt. Munkáját 1981-ben Liszt Ferenc díjjal ismerték el.
"Posztumusz díjakat még lehet osztani, hölgyek, urak - mondta Róbert György furulyaművész egy Czidra Lászlóról készült televíziós műsorban - bár most már késő. Akkor is, legalább egy másik dimenzióban..." a mondat második fele kitalálható és továbbgondolható.
Tanítványainak sora: az előbb idézett Róbert György, de Klembala Géza, Kállay Gábor és mások azóta hiteles és befutott művészek, akik valószínűleg másmilyenek lennének, ha nem jártak volna Czidrához.
2006. január 23-án, a Magyar Kultúra Napján posztumusz Apáczai Csere János díjjal tüntette ki Czidra Lászlót az Oktatási Minisztérium.
A díj mellé járó összeget özvegye, a nemcsak Czidra emlékéhez, de az egész általa képviselt eszméhez hű Bodza Klára énekművész felajánlotta az évenként megrendezett furulyaversenyek támogatására.
Kedves Tanár Úr, Laci, hát még most is segítesz?
(2006. február 17-én 19 órakor a Nádor Teremben Czidra László emlékest lesz)

Emlékszem, meghirdették a régi zene kurzust a Zeneakadémián. Nem volt kötelező, csak aláírás járt érte az indexbe. Talán nem is fogtuk fel, hová iratkoztunk be akkor, vagy kéttucatnyian. Szombat délelőttönként voltak az órák, amikor minden normális főiskolás igyekezett kialudni a mindennapi koncertek utáni „osztálytalálkozókat” a Lírában vagy az Erzsébet vendéglőben.No, mi sem azért jártunk oda, mert olyan eminensek voltunk, akik semmiről sem akarnak lemaradni.

Azért jártunk oda, mert a tanár Czidra László volt. (Ha belegondolok, a zenetörténetet pedig Pernye András tanította. Így, ketten együtt olyan alapokat adtak korosztályunknak, hogy nem csoda, ha elkezdem magam irigyelni.)Emlékszem, én azért tanultam meg brácsázni, sőt, át is húroztam egy hangszert, hogy a gambára jobban emlékeztessen, mert azt mondta, erre lenne szükség a darabok eljátszásához. Hihetetlen hangulat volt ott szombatonként. Nem egy-egy órára mentünk, hanem ott ültünk egész délelőtt. Blattoltunk, gyakoroltunk, sosem látott ismeretlen kották között kutattunk és velünk játszott a XX. századi zenetörténet meghatározó alakja, aki – hiszem – fog még kapni a mainál sokkal nagyobb elismertséget valaha.

Czidra László Budapesten született 1940. február 10én, és ugyanitt érte az értelmetlen, de hozzá méltóan kíméletes és gyors halál 2001. január 21én, nem sokkal 61. születésnapja előtt. Blockflöteművész volt, tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán kezdte 1959-ben. Itt végzett 1963-ban oboa szakon. 1962-68-ig a Postás Szimfonikus Zenekar oboistája.1978-ban a Főiskola régi zenei előadói gyakorlat tanára lett, ahol egészen 1988-ig oktatott. 1993-tól a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola blockflötetanáraként dolgozott. Hat önálló blockflötelemeze, az általa 1969-ben alapított Camerita Hungaricával pedig 12 reneszánsz és korabarokk albuma jelent meg. Emellett tagja volt az Ex-Antiquis együttesnek, több pedagógiai tanulmányt írt, és számos külföldi koncerten vett részt. Munkáját 1981-ben Liszt Ferenc díjjal ismerték el."Posztumusz díjakat még lehet osztani, hölgyek, urak - mondta Róbert György furulyaművész egy Czidra Lászlóról készült televíziós műsorban - bár most már késő. Akkor is, legalább egy másik dimenzióban..." a mondat második fele kitalálható és továbbgondolható.

Tanítványainak sora: az előbb idézett Róbert György, de Klembala Géza, Kállay Gábor és mások azóta hiteles és befutott művészek, akik valószínűleg másmilyenek lennének, ha nem jártak volna Czidrához.2006. január 23-án, a Magyar Kultúra Napján posztumusz Apáczai Csere János díjjal tüntette ki Czidra Lászlót az Oktatási Minisztérium.A díj mellé járó összeget özvegye, a nemcsak Czidra emlékéhez, de az egész általa képviselt eszméhez hű Bodza Klára énekművész felajánlotta az évenként megrendezett furulyaversenyek támogatására.Kedves Tanár Úr, Laci, hát még most is segítesz?

(2006. február 17-én 19 órakor a Nádor Teremben Czidra László emlékest lesz)