Népzenei írásaim
Publicisztikáim és esszéim a Magyar Hang-ban ide kattintva érhetők el.
(Nép)zene-biológia
Meghökkentő lehet a cím, hisz egymáshoz nem illő, vagy legalábbis nem szokott szavak összeillesztéséből áll. A zene, a művészetek egyikeként, az érzelmekre hat, szavakkal nehezen magyarázható. (Az ezen belül meghatározható népzene pedig még sok más oldallal is bír, hiszen elsődleges feladata nem a művészi hatás kiváltása.) A biológia pedig valóságos, kézzelfogható tudomány, pontosan leírható, egyértelmű, és csakis az értelemnek szól.
Fehér Anikó:
Járdányi Pál népzenekutató munkássága és
kidei gyűjteménye
„Hallgasd az előadóművészet mestereit a hangversenyteremben
és hallgasd népzenénk remekeit a falun…”
Járdányi Pál (Járdányi 1959: 12.14)
Járdányi Pál (1920–1966) Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző, zenepedagógus, néprajzkutató, a 20. század egyik legjelentősebb népzenekutatója volt.
Nagyapja Paulovics József kántor-tanító, iskolaigazgató, apja Járdányi Paulovics István régészprofesszor. Maga Járdányi is Paulovics Pál néven született, 18 éves korában változtatta nevét Járdányira. Zenei tehetségére hamar fény derült, hegedűtanulmányait 1928-ban Rómában kezdte (apja egy évig ott volt régészeti tanulmányúton). Hazatérve Budapestre, Votisky Ilonánál folytatta a hegedülést, majd elkezdett zongorázni is. 1933-tól zeneszerzést tanult Bárdos Lajosnál. Gyermekkorától rajongott Bartók Béla és Kodály Zoltán műveiért. 1930-ban a ciszterciek Szent Imre Gimnáziumába járt, ahol tanára volt többek között Rajeczky Benjamin, a híres ciszterci pap és zenetudós, a későbbi kolléga. 1936-ban (16 évesen) felvételt nyert a Zeneművészeti Főiskolára, ahol Zathureczky Ede (hegedű) tanítványa lett, később Kodály Zoltántól zeneszerzést, Kósa Györgytől zongorát tanult. 1938-ban érettségizett, és – zeneakadémiai tanulmányai folytatása mellett beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajz szakára. Néprajzból 1942-ben diplomázott, egy évvel később pedig doktorált A kidei magyarság világi zenéje című disszertációjával. Ugyanebben az évben diplomázott a Zeneakadémián is.
Jelentős zeneszerzői és kritikusi, valamint tanári munkássága is. Zenekari és kórusműveiben gyakran használ fel népdalokat. Bartókot követi, amkor olyan műveket komponál, amelyekben már nem fedezhetjük fel az eredeti népi melódiát, de a darab hangulatából árad annak magyar volta. Érdemes megjegyezni, hogy főként kórusművei közül jónéhány hever még kéziratban, nemrégiben megjelent néhány közülük.
Fehér Anikó
A „világzene” jelenség
(Művészetelméleti megközelítésben, két magyarországi zenekar példájával)
Világzene. Nem is olyan régen ismerjük ezt a kifejezést, mégis sokan, sokszor és sokfélét mondanak róla. Az átlag zenefogyasztó mindezek ellenére igen keveset tud róla. (A rossz nyelvek szerint azt is rosszul…) Gyakran nevezik így az egyszerű folk zenét, vagyis azt az egyébként szintén nehezen körülírható valamit, amit kb. 200 éve népzenének hívnak. (Ebbe a „hibába” esett pl. a világzene legnagyobb nemzetközi vására, a WOMEX is, amikor az évente kijáró életműdíjat egyszer a magyar Muzsikás együttesnek adta, akik pedig soha nem játszottak mást mint az autentikus népzenével hangról hangra megegyező muzsikát. Ez persze nem a szó szoros értelmében vett tévesztés, csak egy példa a kifejezés képlékeny értelmezésére.) A szót hol egybeírják, hol külön. Van olyan elképzelés, hogy a külön írt változat a világ népeinek népzenéjét jelenti, az egybeírt variáció pedig az ezekből összegyúrt valamit, amely már önálló műfajként él. Azt, hogy a világzene bizonyos fokig a népzene gyermeke/rokona/ismerőse, senki sem vitatja.
Élményközpontú népzenetanítás
Nagyanyáink és az õ elõdeik tudásukat nagyrészt közvetlenül saját szüleiktõl kapták. A lányok édesanyjukkal együtt varrogattak, énekeltek, fõztek, a fiúk apjukkal vágták a fát, mûvelték a földet, szerelték a házban található eszközöket. A XX. század közepétõl ez a folyamat szinte teljességgel megszakadt, a hagyományos tudás átadásába egy intézmény, az óvoda, illetve az iskola ékelõdött. Az okok között elsõsorban a nõi emancipációt s a hagyományos nemi szerepek másként való értelmezését említhetjük.
Modernebb lett a világ, a megélhetés általánosan véve egyszerûbbé vált, de sok minden eltûnt mellõlünk. Mára szinte eltûntek a mesébõl soha ki nem fogyó, mindig süteményillatú nagyanyók, akik úgy tudtak figyelni az unoka szavaira, hogy minden mást kikapcsoltak, akiknek akkor csak az volt a fontos!
Mi vagyunk a rózsák…
Magyar népzenei alapvetés
„Csodálatos népzene”
„A népdalhoz a legrövidebb út a zenei műveltségen át vezet.”
(Kodály Zoltán)
Rólunk, magyarokról sokféle mondás járja. Talán a legismertebb az, amit Fermi, Nobel-díjas olasz fizikus kérdésére, hogy vannak-e földönkívüli lények, a szintén Nobel-díjas pályatársa, Szilárd Leó ezt válaszolta: vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.
Magyar népzenei alapvetés
A népzenét sokan és sokféleképpen, régóta értelmezik. Vannak, akik a halálát kiáltják, vannak, akik az örökös újjászületését ünneplik. A népzene Bartók szerint a természet tüneménye, Kodály szerint százhangú orgona, és még sorolhatnánk a költői s a tudományos jelzőket. Nézzük, mi is a népzene valójában, s ezen belül mi, magyarok hogyan is állunk vele, mi mindent kell tudnunk róla.
Bátya népzenei monográfiája
(doktori értekezés)
Összefoglalás
Bátya község Bács-Kiskun megyében, a Kalocsai Sárközben található.
Neve először 1061-ből kerül elő. Azóta folyamatosan vannak adatok róla. Kultúrája kettős gyökerű, hisz délszláv keveredés található itt. Egy horvát nyelvjárást beszélnek, melyet ők maguk rác-nak mondanak és ezt használják a mai napig is. A legfiatalabb generáció már nem, ők legfeljebb csak értik nagyanyáik beszédét. A község lakossága színtiszta római katolikus. Talán a kalocsai érsekség közelségének, talán annak, hogy évszázadokon át egyházi birtok volt – köszönhető rendkívüli vallásossága. Papjai hol rácok, hol magyarok voltak, de inkább magyarok. Rác mise még a legutóbbi időkben is volt időnként. Bátya községről az ott lakók is azt tartották, hogy hasonlóan a török hódoltság alatti területekhez hagyománytalan vidék. Senki sem próbált itt nemcsak néprajzot, de még helytörténetet sem kutatni. Édesapám, Dr. Fehér Zoltán fiatal tanárként került ide 1952-en. Néprajzi érdeklődésű révén hamar hozzáfogott a munkához, bármennyire is próbálták kedvét szegni. Munkája eredményeként – a hagyománytalan faluban – eddig 10 vaskos kötetre rúgó anyagot gyűjtött össze.
Ma gyűjteni már csak a meglévő anyagra való rákérdezéssel lehet, az a generáció, melynek sajátja volt ez a kultúra, sajnos kihalt. De reprodukciót, variánst lehet találni. Az eltelt időszakban összesen 472 dal-adat gyűlt össze. Ez a dalanyag igen archaikus. Él a régi réteg, és érdekes módon gyakran megjelenik a dunántúli pentatónia (emelt 3. és 7. fok) Az új stílusra is jellemző egyfajta régiesség és hely-specifikusság, nemcsak az országosan elterjedt dallamok és variánsok élnek. Ezek előadásmódja is rendkívül archaikus.
Dolgozatomban a Járdányi Pál által megalkotott népzenei rendszerezési elv alapján csoportosítottam és rendeztem az anyagot.
Lajtha László szavaival: zene-biológiai kutatások eredménye látható dolgozatomban, két nép kultúrájának példaszerű művészi és tartalmi keveredéséről.
Bátya népzenéje
Bátya község a Duna bal partján, Budapesttől mintegy 120 km-nyire fekszik, Kalocsától déli irányban mintegy 6 kilométernyire. A táj neve, ahol található, Kalocsai Sárköz. Történetileg összefüggésben állt a Tolnai Sárközzel. Így folyó-kétparti tájnak nevezhetjük. A Kalocsai Sárköz nyugati határa a Duna, északon Dunapataj, keleten az Örjeg nevű mocsár és Kecel, délen Baja, ám ezek a települések nem tartoznak ehhez a tájegységhez. Tengerszint feletti magassága 96 m.
Monográfia vagy "tudományos hitelű anyagközlés"?
A teljességre törekvő, hiteles és pontos népzenei gyűjtés és az ezt megjelenítő tudományos igényű népzenei kiadványok fontosságára Kodály Zoltán már 1937-ben, A magyar népzene1 c. alapvetésében felhívta a figyelmet. Ebben az írásban ébreszti fel az igényt azelőtt nem tárgyalt jelenségek fontosságára, úgymint a dallam élete, élettana, a zene a közösség életében, a dallamok elterjedtsége, a nép énektechnikája, hangterjedelme, a nép hangszerei, a tanulás módja- és így tovább. Ő maga összegzi: "a legfontosabb volna egy-egy község teljes dallamtérképét, zenei életének minden részletre kiterjedő leírását, másszóval zenei monográfiáját elkészíteni."
Népzenekutatás
Nemzetközi háttér
Vergleichende Musikwissenschaft: összehasonlító zenetudomány. Írástalan zene felé fordul.
1885: Guido Adler bécsi zenetörténész cikket ír a zenetud. tárgyáról, céljairól
Alexander Ellis angol matematikus és nyelvész cikket ír a különböző népek zenei hangsorairól. Bevezeti a cent rendszert, mely az oktávot 1200 egységre osztja. Így lehetővé válik a nem európai, nem megszokott zenék mérése és rögzítése is. Zenével nem foglalkozott, botfülű volt, mégis őt nevezik a nemzetközi népzenetud. atyjának.
Carl Stumpf berlini pszichológus indián törzs zenéjéről ír.
Népzenekutatás (etnomuzikologia)
Kb. három évtizede az Európán kívüli népek zenéjével foglalkozó tudomány neve; a terminus használata az 1950-es évek óta az európai népek zenekutatására is kiterjedt. – A fölfedezések korában felébredt az érdeklődés az új kontinensek népeinek zenéje iránt is:
A népzene fogalma
Típus és stílus fogalma
Népzenei rendszerek Magyarországon (rendszerezési kísérletek)
„Csak a művelt városi hiszi, hogy a népzenegyűjtő virághímes mezőkön át megy.”
Kodály Zoltán
„Nem a kultúrát, nem a népzenét kell megmenteni, hanem magunkat. Nekünk van szükségünk ezekre a csodálatos kommunikációs eszközökre, hogy könnyebben, bölcsebben és boldogabban élhessünk.”
Sebő Ferenc
A hagyomány nem vész el, csak átalakul
Idézetgyűjtemény
„Mikor fordul egy nép kórjóslata aggasztóra? Amikor természetes szaporodása megáll, mondja a statisztikus. Amikor közügyei nem érdeklik többet, mondja az államférfi. Amikor szabadságáért gyáva fegyvert fogni, mondja a szabadsághős. Amikor múltját elveszíti, tesszük hozzá mi.” (Németh László: Kisebbségben – Kiforgatnak múltunkból 1942.
Mi is a hagyomány? Emlékezet, szokásrendszer? Több meghatározásból próbálom összerakni.
A magyar népzene rendszerezésének elképzelései a XX. században
1. Történeti visszatekintés
A rendezésre törekvő elképzeléseknek mindenekelőtt azzal a kérdéssel kellett megbirkóznia, hogy a rend szótárszerű, könnyen kezelhető, a „köznép” számára is érthető legyen – így a dalok könnyen kikereshetőek, vagy ügyeljen arra, hogy a variánsok, a rokon típusok egymás mellett, vagy egymás közelségében legyenek – így kaphatunk pontos és tiszta képet egy-egy vidék népzenéjéről. Csak később derült ki, hogy a két dolog nem egyeztethető össze egy munkában, a kutatónak valamelyiket fel kell adnia. A szótárszerűség csak a mutatókban, a dallamközlések végén jelenhet meg.
Erdélyi tanulmányút – kirándulás
2016. május 14-17.
Résztvevők: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói Dr. Fehér Anikó tanár vezetésével, valamint néhány vendég.
Az utat a Zeneakadémia Baráti Köre támogatta.
A Homm Kft. 20 személyes kisbuszával indultunk május 14-én reggel 8 órakor.
Kis pihenővel, időben átléptük a határt, elértük a Királyhágót, ahonnan elénk tárult az első csodálatos látvány.
Következő állomásunk Csucsa volt. Itt található a Boncza-kastély, Ady Endre híres Csinszkájának lakhelye. Megnéztük az egykori lakhelyükön, a park egyik épületében tiszteletükre berendezett kiállítást, majd megnéztük magát az egykori Boncza-kastélyt is, ahol a későbbi tulajdonos, Octavian Goga román költő tárgyai, berendezett szobái láthatóak. Egy kis ortodox templom is van a területen, oda is benéztünk.
Népzenei típusrend
150.000 dallam alapján
1975-80 között készült (nincs kész)
„… azt az igényt kívánja jelezni, hogy népzenénket legnagyobb összefüggő egységeiben lássuk. A további kutatás bizonyára át fog lépni rajta – s ez lesz a könyv legfőbb eredménye.”
Gyermekjatékdalok
bővebben: http://mek.niif.hu/02100/02152/html/05/183.html
A Műfaj meghatározása, kutatástörténete
A gyermekkor költészetét is magába foglaló gyermekfolklór viszonylag új fogalom, mely meghatározása szerint „a gyermekek által ismert vagy számukra alkotott folklórjelenségek összessége” (Voigt 1979e: 348). A téma legutóbbi hazai összefoglalása eredet szempontjából ide sorolja a felnőttek gyermekeknek szóló alkotásait, a gyermekek által az idősebbektől átvett, valamint a gyermekek körében keletkezett és fenntartott hagyományokat (Katona I. 1979a).
A játéktevékenységben megnyilvánuló gyermekfolklór éppúgy szolgálja a gyermekek testi, szellemi fejlődését, szórakoztatását, mint a társadalmi életbe, a hagyományokba való belenevelődését. A gyermekfolklórt (akárcsak a felnőttek folklórját) többek között a közösségi jelleg, a nemek és korosztályok szerinti elkülönülés, a hagyományozás és állandó alkotókészség jellemzi. A gyermekkor költészetének fő műfajai, a mondókák, lírai játékdalok és dramatikus jellegű játékszövegek ugyancsak megfelelő előzményei a felnőttek folklórműfajainak.
Huszadik századi magyar népzenei mozgalmak
A 20. század első évtizedeiben még a reformkorban kialakult népies műtánc képviselte szinte kizárólagos érvénnyel a „magyar tánc”-ot. Ezt népszerűsítették a táncmesteri kézikönyvek és tánciskolák, ilyen koreográfiák sorát propagálta az oktatási intézmények számára engedélyezett kézikönyv, és az ebből sarjadó karaktertánc stílusjegyei érvényesültek a nemzeti balett törekvésekben. Ezt a nemzeti táncról alkotott egyoldalú felfogást módosította az 1930-as évek elején kibontakozó népművészeti mozgalom.
Az egykori újságíró, Paulini Béla ismerte fel az akkor még élő néphagyományban rejlő lehetőséget, szervezte meg a később Magyar Bokréta Szövetség néven tömörülő falusi együtteseket, melyek 1931 és 1944 között a Szent István-napi ünnepségek keretében mutatkoztak be Budapesten a Városi (ma Erkel) Színházban. A hagyomány népszerűsítése mellett jelentős idegenforgalmi látványosságot is jelentettek a Gyöngyösbokrétás együttesek budapesti és vidéki bemutatói, így az érdekelt minisztériumok, az IBUSZ és a főváros is jelentős támogatásban részesítette a mozgalmat, mely a népművészeti cikkek árusítására is jogot kapott.
A MAGYAR NÉPZENE DIALEKTUSTERÜLETEI
(táji sajátságok)
Bartók Béla A magyar népdal c. művében kifejtette, hogy a magyar népzene lényeges vonásai és legfőbb típusai tekintetében egységes. Ugyanakkor nagy különbségek mutatkoznak a régiségek megőrzése, az újítások elterjedése tekintetében, s ennek következtében vannak vidékekre jellemző – vagy jobban jellemző – stílusok és dallamtípusok is. Mennél részletesebben sikerült megismerni az egyre mélyebbre hatoló és egyenletesebbé váló gyűjtőmunka következtében a hagyomány állapotát és a dalok elterjedtségét a nyelvterület egészén, annál világosabban rajzolódott ki egyes vidékek sajátos arculata. Bartók egykori négy nagy zenedialektusához azóta hozzájött ötödiknek Moldva, ezen belül pedig megkülönböztetünk további kisebb dialektusokat.
Új stílus új szemszögből
Az elmúlt időszak legnagyobb napvilágra került felfedezése, tabukat döntögető megfogalmazása Bereczky János négykötetes munkája, mely A magyar népdal új stílusa címmel jelent meg az Akadémiai kiadó gondozásában 2013-ban. Mintegy 60.000 adatot, azaz új stílusú magyar népdalt vizsgált meg a szerző munkája során. A mű nem túl hosszú, mintegy 100 oldalas tanulmánnyal indít. Ezt igen jelentős, nyolcféle szempont alapján soroló mutató egészíti ki, a gyűjteménybeli számoktól a szövegig. Ezeken belül szó van a sorvégzőkről, formáról, ritmusról és egyebekről. Ezt igen tetemes mennyiségű, mintegy 1600 típusba sorolt 2664 dallampélda követi. A kötetekhez mp3 formátumú hanganyag is társul, mely a kötet összes dallamát tartalmazza paraszti előadóktól.
A magyar népballada
A magyar népballada mind a népköltészeti kutatásoknak, mind pedig az irodalomtörténetnek egyik legvonzóbb területe. Felfedezésének első pillanatától kezdve – mert valóban a felfedezésnek kijáró lelkesültség fogadta – az irodalmi köztudat a magyar költészet legékesebb „virágai”-nak tartotta. Ezt a megbecsülést, nem kétséges, az a várakozás előzte meg, amely az elveszett ősi magyar epika megkerülését remélte a népballada révén. E várakozásban való csalódás magyarázza, hogy a néphagyományból bőségesen merítő XIX. századi költő, Arany János, a magyar népdalról töredékesen ránk maradt nagy tanulmányában előbb ugyan keserűen említi, hogy a magyar nép nem őrizte meg „holmi zsiványkalandok”-on kívül nemzetünk történetét dalaiban.
Miért és hogyan vezessünk népdalkört?
„Ülj le, ahol énekelnek, daluk nincs a rossz embereknek.” (Goethe)
Bartóktól az ötlet, a Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét? c. rövid alapvetése sokakban elindította a vágyat a népzenekutatásra. Én most arra buzdítok, hogy énekeljünk! Minél többen, minél szebben! És minél jobbat. Nem könnyű ezt elérni, még nehezebb elkezdeni, a semmiből aranytorkú kórust, énekes csoportot fabrikálni, megküzdeni a hivatalokkal, az ellendrukkerekkel, megválaszolni a támadóknak, stb. Hogy ez a sok fölösleges dolog könnyebben menjen, s hogy a rengeteg igazi munka színvonalasabb és egyszerűbb legyen: nos ehhez próbálok segítséget nyújtani mindazoknak, akik e szent és áldott munkába belefognak. Aki kórust vezet, azontúl, hogy elkezdte ezt a munkát – már sosincs egyedül, és sosem fog unatkozni. Édes terhet vesz a vállára, tele örömmel és munkával, mérgelődéssel és sikerrel. Olyan, mint a mákony, nem hagyja majd nyugodni, hisz a siker sikert kíván, s ha egyszer elindul a szekér…
„Szép asszony a papné…”
Pálóczi Horváth Ádám és az élő népzene
Ha egy szerzőt vagy alkotót meg akarunk érteni, meg szeretnénk fejteni művészetének vagy munkásságának igazi okait és értékét, látni akarjuk jelentőségét, akkor meg kell vizsgálnunk azt a kort is, melyben élt.
Pálóczi Horváth Ádám élete 1760-1820-ig tartott. Gondoljunk csak bele, milyen volt a világ ebben az időben. Születésekor Bach 10 éve halott, fiainak rokokó cifrái világolnak. Haydn 28, Mozart 4 évvel öregebb nála, Beethoven 10 évvel később született, tehát kortársai. Még élt, mikor megszületett Liszt Ferenc, Schumann, Erkel, Chopin… Micsoda finom, sokatmondó ugyanakkor forradalmian új, a világot is megrengető zenei stílus csírái lehettek a levegőben a 250 évvel ezelőtt született P. H. Á. életében… elsősorban határainkon túl.
Nézzük, Magyarország területén mi volt ezidőben.
Bevezetés a Tündérvilág c. CD bemutatójához
Kedves Laci Bácsi!
Bocsássa meg nekem ezt a bizalmas megszólítást, hiszen én Laci bácsit már régóta ismerem, ha személyesen nem is találkoztunk eddig. Innen, a közeli Szigetköztől vagy kétszáz km-re, a Kalocsai Sárközben él ugyanis tanár édesapám, Fehér Zoltán, aki néprajzi gyűjtőként hajdanában sokat járt nyaranta gyűjtőtalálkozókra. Hazatérve gyakorta beszámolt nekünk arról, hogy milyen neves személyiségekkel ismerkedett meg azokon. Így már gyerekfejjel, a 60-as években gyakran hallottam emlegetni a két neves győri tanáregyéniség, Barsi Ernő és Timaffy László nevét. Laci bácsi ezúton lassanként családunk amolyan tiszteletbeli tagja lett, mégha láthatatlanul is. Édesapám néprajzi könyveket olvasgatva nemegyszer örömmel kiáltott fel, amikor Timaffy László valamelyik publikációjára bukkant. Bizonyára inspiráló hatással voltak rá azok a csodálatos ősi táltosmondák, amelyeknek párjait a bátyai szállásokon jegyezte le. „Kimegyek a Dunára, beülök a ladikba” – hallom szinte, s csak mostanában tudtam meg, hogy a gyönyörű dalt Timaffy László gyűjtötte, amire bennem a szülőfalumban hallott dal felel: „Átalmennék én a Dunán, nincs ladik…”
Keserédes merengés…
(X. Egri Népzenei Gála és Szakmai Napok)
Évek óta minden utolsó augusztusi hétvégémet Egerben töltöm. Nemcsak én, hanem sok-sok népzenét szerető és művelő szakember, előadó és járókelő van itt ilyenkor. Hangos a Dobó tér, időnként a Művelődési Ház.
Az eseményt a Ház mellett a KÓTA és a Magyar Rádió Népzenei Szerkesztősége hozza létre évről évre. A szervezés gördülékenységét a Bartakovics Béla Művelődési Ház fáradhatatlan munkatársának (maga is vezet népdalkört), Bimbó Zoltánnak köszönhetjük.
Mint mindig, az idén is három szabadtéri hangverseny volt, melyet igen szerény kirakodóvásár gazdagított. A szereplők itt is ott is azonosak évek óta – megvan ennek is a varázsa. A legjobbakat, legszínvonalasabbakat választják ki, Arany páva vagy Arany páva nagydíjasok az előadók.
Száll az ének, zeng a citera, a krónikás mégsem felhőtlenül boldog…
Magyar 
English (UK) 
