Élményközpontú népzenetanítás
Nagyanyáink és az õ elõdeik tudásukat nagyrészt közvetlenül saját szüleiktõl kapták. A lányok édesanyjukkal együtt varrogattak, énekeltek, fõztek, a fiúk apjukkal vágták a fát, mûvelték a földet, szerelték a házban található eszközöket. A XX. század közepétõl ez a folyamat szinte teljességgel megszakadt, a hagyományos tudás átadásába egy intézmény, az óvoda, illetve az iskola ékelõdött. Az okok között elsõsorban a nõi emancipációt s a hagyományos nemi szerepek másként való értelmezését említhetjük.
Modernebb lett a világ, a megélhetés általánosan véve egyszerûbbé vált, de sok minden eltûnt mellõlünk. Mára szinte eltûntek a mesébõl soha ki nem fogyó, mindig süteményillatú nagyanyók, akik úgy tudtak figyelni az unoka szavaira, hogy minden mást kikapcsoltak, akiknek akkor csak az volt a fontos!