Bátya népzenei monográfiája
(doktori értekezés)
Összefoglalás
Bátya község Bács-Kiskun megyében, a Kalocsai Sárközben található.
Neve először 1061-ből kerül elő. Azóta folyamatosan vannak adatok róla. Kultúrája kettős gyökerű, hisz délszláv keveredés található itt. Egy horvát nyelvjárást beszélnek, melyet ők maguk rác-nak mondanak és ezt használják a mai napig is. A legfiatalabb generáció már nem, ők legfeljebb csak értik nagyanyáik beszédét. A község lakossága színtiszta római katolikus. Talán a kalocsai érsekség közelségének, talán annak, hogy évszázadokon át egyházi birtok volt – köszönhető rendkívüli vallásossága. Papjai hol rácok, hol magyarok voltak, de inkább magyarok. Rác mise még a legutóbbi időkben is volt időnként. Bátya községről az ott lakók is azt tartották, hogy hasonlóan a török hódoltság alatti területekhez hagyománytalan vidék. Senki sem próbált itt nemcsak néprajzot, de még helytörténetet sem kutatni. Édesapám, Dr. Fehér Zoltán fiatal tanárként került ide 1952-en. Néprajzi érdeklődésű révén hamar hozzáfogott a munkához, bármennyire is próbálták kedvét szegni. Munkája eredményeként – a hagyománytalan faluban – eddig 10 vaskos kötetre rúgó anyagot gyűjtött össze.
Ma gyűjteni már csak a meglévő anyagra való rákérdezéssel lehet, az a generáció, melynek sajátja volt ez a kultúra, sajnos kihalt. De reprodukciót, variánst lehet találni. Az eltelt időszakban összesen 472 dal-adat gyűlt össze. Ez a dalanyag igen archaikus. Él a régi réteg, és érdekes módon gyakran megjelenik a dunántúli pentatónia (emelt 3. és 7. fok) Az új stílusra is jellemző egyfajta régiesség és hely-specifikusság, nemcsak az országosan elterjedt dallamok és variánsok élnek. Ezek előadásmódja is rendkívül archaikus.
Dolgozatomban a Járdányi Pál által megalkotott népzenei rendszerezési elv alapján csoportosítottam és rendeztem az anyagot.
Lajtha László szavaival: zene-biológiai kutatások eredménye látható dolgozatomban, két nép kultúrájának példaszerű művészi és tartalmi keveredéséről.
Magyar 
English (UK) 
