Bevezetés a Tündérvilág c. CD bemutatójához
Kedves Laci Bácsi!
Bocsássa meg nekem ezt a bizalmas megszólítást, hiszen én Laci bácsit már régóta ismerem, ha személyesen nem is találkoztunk eddig. Innen, a közeli Szigetköztől vagy kétszáz km-re, a Kalocsai Sárközben él ugyanis tanár édesapám, Fehér Zoltán, aki néprajzi gyűjtőként hajdanában sokat járt nyaranta gyűjtőtalálkozókra. Hazatérve gyakorta beszámolt nekünk arról, hogy milyen neves személyiségekkel ismerkedett meg azokon. Így már gyerekfejjel, a 60-as években gyakran hallottam emlegetni a két neves győri tanáregyéniség, Barsi Ernő és Timaffy László nevét. Laci bácsi ezúton lassanként családunk amolyan tiszteletbeli tagja lett, mégha láthatatlanul is. Édesapám néprajzi könyveket olvasgatva nemegyszer örömmel kiáltott fel, amikor Timaffy László valamelyik publikációjára bukkant. Bizonyára inspiráló hatással voltak rá azok a csodálatos ősi táltosmondák, amelyeknek párjait a bátyai szállásokon jegyezte le. „Kimegyek a Dunára, beülök a ladikba” – hallom szinte, s csak mostanában tudtam meg, hogy a gyönyörű dalt Timaffy László gyűjtötte, amire bennem a szülőfalumban hallott dal felel: „Átalmennék én a Dunán, nincs ladik…”
Amikor elolvastam Laci bácsinak a Magyar Néprajzi Társaság megalakulásának centenáriumán elmondott curriculum vitae-jét, rengeteg párhuzamot találtam benne édesapám sorsával. Azt hiszem, annak a tanár-nemzedéknek a jobbik része, amelyikhez Laci bácsi is tartozott, éppúgy a népi írók hatása alatt állott, mint valamivel később az édesapámé.
Aki egyetemi évei alatt Győrffy István és Kodály Zoltán előadásait hallgatta, a Magyar Élet könyveit olvasta, az olyan szellemi erővel töltekezett föl, hogy nem viselkedhetett másként a világtörténelmet formáló időkben, mint Timaffy László - magatartásáért vállalva a börtönt és a kitaszítottságot. De, miként a magyar nép, „talpra tudott állni, ha földhözcsapta az élet.”
Így talán érthető, mennyire ismerős számomra az a fáklyalánggal égő életforma, az a folyton tenni akaró mentalitás, amely nemcsak tanít, de nemzetet nevel, fizikai munkát végez, ismeretterjesztő előadásokat tart, énekkart szervez, irodalmi színpadot rendez, néprajzi gyűjtést végez és publikál. Új meg új tudományos eredményekkel gazdagítva nemcsak a magyar, de a nemzetközi szaktudományt is.
Kedves Laci Bácsi, 85. születésnapján azt kívánom mindannyiunk nevében, hogy még sokáig éljen közöttünk erőben, egészségben, s lelje örömét a tiszteletére adott műsorban.