„Szép asszony a papné…”

Pálóczi Horváth Ádám és az élő népzene

Ha egy szerzőt vagy alkotót meg akarunk érteni, meg szeretnénk fejteni művészetének vagy munkásságának igazi okait és értékét, látni akarjuk jelentőségét, akkor meg kell vizsgálnunk azt a kort is, melyben élt.

Pálóczi Horváth Ádám élete 1760-1820-ig tartott. Gondoljunk csak bele, milyen volt a világ ebben az időben. Születésekor Bach 10 éve halott, fiainak rokokó cifrái világolnak. Haydn 28, Mozart 4 évvel öregebb nála, Beethoven 10 évvel később született, tehát kortársai. Még élt, mikor megszületett Liszt Ferenc, Schumann, Erkel, Chopin… Micsoda finom, sokatmondó ugyanakkor forradalmian új, a világot is megrengető zenei stílus csírái lehettek a levegőben a 250 évvel ezelőtt született P. H. Á. életében… elsősorban határainkon túl.

Nézzük, Magyarország területén mi volt ezidőben.

A nála kicsivel idősebb, nem kortárs, de a kort meghatározó Maróthi György 1715-1744-ig él, tehetős debreceni polgárcsaládban született. 1732-ben hét évig tartó külföldi tanulmányútra indult, melynek során a nagy svájci és holland egyetemek előadásait  látogatta. Hazatérve a debreceni református kollégium történelem, matematika és retorika professzora lett, emellett Collegium musicumot szervezett az iskola diákjaiból. Egy magyar nyelvű, egyszólamú zsoltárkiadás után 1743-ban jelentette meg négyszólamú zsoltárkiadványát. Egy zeneelmélet könyvet is kiadott: A harmóniás éneklésről való rövid tanítás címmel.

Esterházy Pál nádor 1735-1813-ig élt, a politika mellett szakított időt a  költészetre és a zenére is. A magyarországi barokk költészet egyik kiemelkedő alakja. Példaképének Zrínyit tartotta. Buzgó katolikus volt, s ennek jegyében szerzett kantátákat (ezek 1711-ben Harmonia caelestis címmel gyűjteményes formában meg is jelentek).

Esterházy pompakedvelő vagy fényes  Miklós 1765-1833-ig, akinek köszönhetően lesz Haydn 1795-ben az újraalapított udvari zenekar vezetője. A kismartoni kastélyon is gyökeres felújítást hajt végre; ő építteti meg a Haydn-termet. Részt vesz építési tervezésekben Bécsben, de a Várszínház vagy a Bécsi Színház terveinek megalkotásában is.

Istvánffy Benedek 1733-1778-ig. a 18. század legtehetségesebb magyar származású komponistája. Istvánffy Benedek fiatal korában a Széchenyi grófok soproni és nagycenki kastélyában állt szolgálatban, majd 1766–tól haláláig a győri székesegyház orgonista–karnagyi állását töltötte be. Zenei műveltségét minden bizonnyal a közeli Kismartonban szerezte, talán az itt működő Gregor Joseph Werner tanítványaként. Jól ismerte az Esterházy-udvar zeneéletét, a régebbi és a kortárs zenei repertoárt. Bár mindössze tizenkét kompozíciója maradt fenn, műveinek magas színvonala a zenei stílusokban való tájékozottságáról és kiváló zenei ízléséről tanúskodik.

Jelentős volt a korban a templomi zenélésen kívül a rezidenciális, főnemesi udvari zenélés. A gimnáziumok, kollégiumok is tág teret adtak a muzsika terjedésének, a tanulók hangszereken játszottak, többszólamban énekeltek, nemcsak az istentiszteleteken, színházi előadásokat, passió játékokat produkáltak. A Maróthi féle Collegium musicumok terjedtek. A kollégiumokban a ludi magister, az iskolatanító tanított. Református iskolákban az idősebb tanulók tanították a kisebbeket. (Diák-collabotorok) A tananyag szinte kizárólag az istentiszteletek zenei anyagából állt.

Azonban az ifjúság zenei igényeit nem ez a fajta zenélés elégítette ki, hanem az egyre inkább terjedő és terebélyesedő egyszólamú dallamvilág. Dobszay szerint a 18. szd. a magyar dal és népdal történetének fordulópontja, rengeteg hatás éri, összetétele, értelmezése, társadalmi szerepe is változott ezidőben.

A kollégiumi dallamokat ún. melodiáriumokban, egyszerű, kézírással lejegyzett kottakönyvekben őrizték.

De hogyan is értékelte a világ és hogyan értkelhetjük mi e munkásságokat?

Dobszay László Magyar zentörténetének bevezetőjében ezt olvashatjuk: „Olaszországban Palestrina írja szubtilis, (légies, finom) polifon műveit, nálunk a végvári vitézek tetteit adja hírül a rossz rímű vers és igénytelen dallama. A mi Szenczi Molnárunk egy Monteverdinek kortársa, Baché meg itthon Maróthi György. Amikor csak 200 km-rel nyugatabbra Bécs a nagy zeneszerző triászt ihleti, nálunk – így tudjuk – Biharitól van elragadtatva az ország.” „Erkeltől kezdve van valami olyan, amit igazán zenének szoktunk hívni.”[1]

Pernye András zenetörténész – igaz csak szóbeli közlésként, más összefüggésben – azt állította zenetörténet óráin, hogy a magyar műzene azért nem fejlődött olyan színvonalra, amilyent tőlünk párszáz km-re nyugatra lehetett látni, mert olyan élénk, élő, igényes és szép népzenénk volt. Ennek az országlása, a dallamok sokszínűsége, előadásmódjuk magával ragadó ereje tarthatta vissza talán a zeneszerzőket. Ráadásul a népzene valóban élt, hiszen falun városon egyaránt használták.

Ilyen körülmények között lépett a színre Pálóczi, a dunántúli kisnemes, aki „korának nemesi családi összejövetelein szívesen látott vendég volt. Neves költőtársainak, mint Berzsenyi, Csokonai, Batsányi, Baróti Szabó Dávid ő ugyan nyomába sem léphetett, de azok is szívesen látták társaságát, hisz ki nem fogyott anekdotáiból, pajkos jókedvű nótáiból, amelyeket gyakran hangszeren (furulyán) kísérve adott elő. Kazinczy a legpajkosabb ficzkónak nevezte, aki szüntelen dalol, (…) pipázik, tréfát űz, s nevetteti azt, akivel szól. A mai szociálpszichológia szakszavával ő kora társadalmában amolyan „hangulatkarbantartó” volt, akire mindig lehetett számítani. A költészetet és a hagyományok gyűjtését egyaránt hazafias tettnek tekintette. Tőle magától tudjuk, hogy fölfigyelt a daloló parasztok énekére. Szólás és közmondás gyűjteménye máig kiadatlan maradt, de  Ó és új, mintegy ötödfélszáz énekek, ki magam csinálmánya, ki másé című kéziratos gyűjteményét  a Magyar Tudományos Akadémia 1953-ban, 140 évvel a megírása után mégiscsak megjelentette, Bartha Dénes és Kiss József gondozásában. Ennek népi szövegeit azonban még nem vizsgálta behatóan a magyar népköltészeti kutatás. Címe jól kifejezi tartalmát: elég vegyes, s nem is mindig irodalmi értékű dalokat tartalmaz a vaskos kötet. Műköltészeti alkotások mellett sok népdal, vagy népdallá lett műdal itt található meg első közlésben. Sőt a kor szokásától eltérően nem csak a dal szövege, hanem a dallama is le van jegyezve.” FZ

Pálóczit tehát érdekelték a dallamok – mégha gyakran találunk is hibát lejegyzésiben, mivel nem szakképzett zenész volt - melyeknek igazából akkor van jelentősége, ha belegondolunk a kor társadalmi viszonyaiba.

Virág Benedek (1752 körül –1830) tanár, költő, műfordító, történetíró, a magyar ódaköltészet első mestere. 1775-ben Pesten a pálos rendbe lépett; bölcseleti és teológiai tanulmányait Pécsett fejezte be. Fölszenteltetése után Székesfehérváron kezdett tanítani a pálos gimáziumban. Kazinczyval élénk levelezést folytatott irodalomról, politikáról. 1803-ból származik az a levele, melyben ezt írja: „A minapában elalkonyodott vala már a nap, ablakomnál dohányozgatván, egy tiszta torokból hallám énekelni: Mi haszna galambom ha előtted járok. A hirtelen támadt kiabálás, s zaj miatt többet nem érthettem. Nem tudná ezt valaki nálatok? Ha úgy, írd meg édes Kazinczym, és akármiféle tréfás énekeket s nevetséges dalokat.” Kazinczy akkor 7napi járóföldre lakott Virágtól…

Karnyújtásnyira volt tőle a megoldás, de nem élt vele, közel egy évszázadot kellett várni, hogy a kar valóban kinyúljon: megteremtődjön a helyes módszertan, hogyan lehet a paraszttól, mely szinte más világot képviselt a kisnemesi, úri körökhöz képest, meg lehessen kérdezni, mit is tud. Mert amit tudott, az vonzó és izgalmas volt – annak tűnt már akkoriban is.

Ezért is olyan jelentős a mű, amiről beszélünk. Pálóczi előbbre látott koránál.

Az Ó és új, mintegy ötödfélszáz énekek, ki magam csinálmányja, ki másé – nem is tartalmaz 450 valós dalt, soknak csak a szövegét közli és egy dallamra több szöveg is jut az ad notam mintájára. „Ót és újjat írtam összve és adok elő itt Hazafi Barátom!” – kezdődik könyve.  Az értelmes magyaroknak, akik az itthonit szeretik és becsülni tudják” – szól az ajánlás.

Maguk a dalok különféle kottaírással vannak feljegyezve. Tenor, alt, mezzoszoprán, szoprán kulcsot használ, és max. 1 kereszt vagy b előjegyzést. Ütemvonalat nem használ, a ritmus jelzésére rombus alakú és kör alakú kottát használ. Felmerülhet a kérdés, vajon kétszer olyan hosszú-e a rombusz mint a kör, vagy hosszabb, netán rövidebb – pontozott ritmusként értelmezendő-e.

Szabolcsi Bence értékelése a munkáról:

„Az immár kétségtelenül kialakult dallamstílusnak terjedésmódját statisztikai összehasonlításokkal próbáljuk megállapítani. Ezt a munkát lényegesen megkönnyíti néhány adat, amelyet az újabb népdalkutatásnak köszönhetünk. A XIX. század gyűjteményeinek élén, némileg retrospektív színezettel, ott áll Pálóczi Horváth Ádám nagyszabású népies dalgyűjteménye… Ez a … kézirat számításunk szerint félszázalék régi stílusú, nem egészen egy százalék újstílusú visszatérő (számszerint 2-t, 3-at és 48-at); egyébként, ha Bartók osztályozásmódját követjük, itt a dallamok 98 százalékát nevezhetjük C osztálybelinek. Állítsuk össze táblázatba:

Pálóczi Horváth Ádám (1813)

Műdal és vegyesosztály     95 %

Visszatérő szerk. új és visszatérő szerk. műdal     13 %

Ebből újstílusú népdal, visszatérő     0,8 %

Régi stílusú dallam     0,5 %”
(Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai)

Így a lassanként ébredező, megjelenni látszó ún. új stílusát a magyar népzenének itt láthatjuk kibontakozni. Ilyen dallamokban, mint a 394, 328, 328/a Prussziának királya – ez Kodályt is megihlette.

Édesapám, Dr. Fehér Zoltán több mint 50 éve gyűjti a Kalocsa melletti Bátya község néprajzát, így dalait is. Több kötet készült el az idők alatt, a teljes néphit monografikusan és a falu életrajza is napvilágot látott. A népdalok kiadását pedig ketten jegyezzük.

Érdekes kincsként kezeljük a valamivel több mint ötödfélszáz dalt tartalmazó gyűjteményünkben azt, melyről most szólok.

Bátya község a Duna bal partján, Budapesttől mintegy 120 km-nyire fekszik, Kalocsától déli irányban 6 km-re tőle. A táj neve, ahol található, Kalocsai Sárköz. Történetileg összefüggésben állt a Tolnai Sárközzel. Így folyó-kétparti tájnak nevezhetjük. Sokáig valószínűnek tartották, hogy akkoriban nem választotta el folyóvíz a Kalocsai és a Tolnai Sárközt, mindkettő a Duna jobb partján feküdt.[2] Ám ez az elmélet megdőlt, újabb geológiai és geomorfológiai kutatások szerint a Duna a földtörténet negyedkorában keletkezett üledék-lerakódáson tektonikus erők következtében nyugatabbra húzódott, de már 2300 évvel ezelőtt is közel a mai medrében folyt. Ágai azonban jóval keletebbre kanyarogtak, tehát a mai Kalocsai Sárközt mintegy szigetként fogták közre.[3] Más nézetek szerint „ez a vízi ország nem tartozott sem a Dunántúlhoz, sem az Alföldhöz, hanem a kettő között az átmenetet képezte.”[4] Ez, a földtörténeti okok következtében kialakult geológiai helyzet némi magyarázatul szolgál a falu népdalkincsének vizsgálatához, illetve a nem kis meglepetést hozó adatok megértéséhez.

Maga a szó, Sárköz (hasonlóan a Bodrogköz, Rábaköz, Szamosköz földrajzi helynevekhez) folyók, mocsarak határolta területet jelent, ahol egy kisebb folyó egy nagyobba torkollik, s az általuk határolt területet a kisebbikről nevezik el. Esetünkben a Dunántúlon a Sárvíz volt ez a kisebb folyó. A sár szó a régi magyar nyelvben fehéret jelent, (sárarany) a fehér pedig az uralkodó színe volt, a táj neve arra utal, hogy itt az uralkodó Árpád fejedelem törzse telepedett meg.

Édesapám megtalálta a faluban Pálóczi gyűjteményének 379. számú dalát. Címe: Szép asszony. Alatta: Nota: Meghólt feleségem. Dallamát a 256. ének tartalmazza.

Maga a dal mindössze ennyi: Szép asszony a papné,/ Szurtos a kovácsné,/ Büdös a pacaltól/ Mészáros Andrásné. Az akadémiai kiadvány jegyzetében Kiss József a következőket írja: Népi jellegű strófa. P. H. Á.  gyűjteménye legalább száz esztendős darabjai közé sorolta.

Pálóczi Horváth Ádám 1815-ben Kazinczynak írott levelében e dalt a különösen becsesek közt említi. A dal a nem túlságosan hiteles Bartalus-gyűjtemény IV. kötetének 100. darabjaként is megjelent már. (1. versszaka ismeretlen forrásból) Úgy látszik, a szabadszájú költő nem tudta megtanulni vagy elfelejtette a vers további részét, s talán a dallamát is csak ráhúzta egy általa jól ismert nótára, mert csak ennyit írt le belőle. Miért merjük ezt mondani? Édesapámat idézem: Azért, mert Bátya gazdag népdalkincsének felgyűjtése közben erre a dalra is ráakadtam.

A Szép asszony Pálóczi Horváth Ádám életében széltében ismert, a virágénekekkel rokon pajkos énekek közé tartozott. Az efféle szövegűek közé: A csaplárné lába közt, tuba gilice. Vagy: Én Istenem, de nagy lány! Csecsi fara be nagy mán! Efféle dalokat a korabeli kurafiak (ma azt mondanánk: a macsók) a maguk csapodárságára büszkén hódításaikról, a nők könnyelműségéről dalolták, bizony nem éppen választékos nyelvezeten. Pálóczi uram az idézett pajkos énekből csak ennyit mentett meg, a teljes dal azonban tovább élt a magyar folklórban. Hogyan is került elő ez a dallam?

Az 1900-as évek elején egy gyilkosság tartotta lázban Bátya népét. Egy Argat Péter nevű parasztlegény megölt egy férfit. Talán haragosát, vetélytársát, ki tudja. Az ügy annyira bonyolult volt, hogy végül is nem akasztották fel érte, hanem hosszú börtönbüntetésre ítélték, amelyet a váci fegyházban le is töltött. Nem tudom, mivel teltek itt napjai. De egy biztos, Argat Péter elítélt, egy vastag kéziratos könyvet írt-másolt össze büntetésének idején. A könyv 21x17 cm-es vászonkötésű és 605 számozott lapból áll. Első lapján, mintegy címként, ez olvasható: Emlék-versek és Magyar Népdalok Argat Péter tulajdona. Sok-sok Petőfi vers más (ismeretlen) költők versei és prózai olvasmányok is helyt kaptak benne. 1914. okt. 7-ei dátummal külön lapon kezdi a Szilaj csikók című novellát. Ennek épp úgy nem tünteti föl a szerzőjét, mint egyéb másolmányainak. Ugyancsak külön lapon egy újabb fejezetként olvasható a Magyar Nép-dallok cím. A kötet vége felé pedig: Emlék versek és Szerelmi versek tartalma cím olvasható.  Ez utóbbiban a következő, önkényes válogatásom is mutatja, miképp keveredett még akkor a népdal és a népies műdal a magyar emberek tudatában. Mert az A pécskai cigány soron és az Alkonyat száll a pusztára című magyarnóták után ott árválkodik az A kisasszony gulyája. Aztán megint műdalok: A rab keserve, A fonóba száll a nóta, majd ismét egy gyöngyszem A bihari határ szélén, néhány bizonytalan eredetű: Vapaticsba járok, Átokházán születtem, megint népdal: Barázdába szállt a, egy hallgató (Ady kedvenc nótája) : Befújta az utat a hó, aztán Petőfi verse: Befordultam a konyhára. Végül: ki tudja, népdal vagy műdal a Betyár gyerek, a Cifra csárda, de bizonyosan műdal a Dicsértessék, szól a legény meg a Darumadár fenn az égen. Gyönyörű, kaligrafált betűk formálódtak a papíroson Argat Péter keze nyomán gubacstintával írva, úgyszólván helyesírási hiba nélkül. A könyvet aztán saját maga be is kötötte. Hasonlított ez a korpusz a Pálóczi Horváth Ádáméra, amennyiben ő sem nevezte meg soha a lemásolt vers vagy próza szerzőjét. Meg kell jegyeznem, hogy a daloknak általában nem adott címet a könyv írója, csak kissé nagyobb sorközzel különítette el egyiket a másiktól. Nos, a Leégett a csere csuri cserény kezdetű dal után szokásától eltérően  aláhúzott címként szerepel a Szép aszony (sic!) A leírt három versszak szinte szószerint egyezik az általam fél évszázaddal később lejegyzett változattal. Az első versszak vége: Gyere hozzám kincsem,/ Nyalka csaplárosné

Argat Péter kiszabadulása után, nyilván már öregemberként, őrizte kéziratos könyvét, ez emlékeztette a börtönévekre, s talán olvasgatott is belőle alkalmi hallgatóságának, ha összejöttek a szomszédok téli estéken.  A nóta-versek dallamát is tudhatta, és énekelhette is. Végül a vaskos kötet a fiára, majd az unokájára szállt. Így jutott édesapám kezébe az 1950-es években.

Az meg valóságos csoda, hogy szinte ugyanebben az időben Monori Menyhárt bácsitól még a dallamot is sikerült lejegyezni. Feltételezhető, hogy Argat Péter révén juthatott el hozzá a dal. Hogy mikor és miként került be egy-egy népszerűvé váló népdal valamelyik faluba, ritkán deríthető ki. Ez a dal azonban szinte bizonyosan az előbb elmondottak szerint. Tudjuk, nemigen lehet egy-egy népdal forrásvidékét sem pontosan meghatározni, de ez esetben, mivel papnéról esik benne szó, valószínű, hogy a dalszöveg nem katolikus, hanem nyilván református vidékről való. Ezt a dalt azonban mégis csak kevesen tanulták meg Bátyán, de akik tudták – mesélik - ők aztán lakodalmak, disznótorok vagy akár kocsmai iszogatások alkalmával, mint afféle „előadók” elkápráztatták, vagy inkább jókedvre derítették vele társaságukat.

A kritikai kiadásban közölt, P. H. Á. által lejegyzett dallam rekonstruált változatának más a prozódiája, izoritmikus, nem rubato, hanem giusto jellegű. Egyedül az ABCD sorszerkezet és az ereszkedő dallamvonal egyezik  meg.

A XX. század elején a bátyai könyvíró, rabként sínylődő parasztlegény láthatólag vonzódott a betyáros mentalitást kifejező dalokhoz. Talán titkon magát is betyárnak tartotta, talán a puszták szabad igazságosztója szeretett volna lenni.

Nézzük azonban e dalt a maga valóságában.

Számomra a legizgalmasabb zenei feladatot mindig az jelenti, ha egy-egy népdalt megpróbálok megérteni, elemezni. Meg kell mondanom, mindig egy kicsit kételkedek, gyanúsnak tartom, ha egy magyar népdal dallama dúr. Márpedig ez a dal, láthatjuk: az.

Ahogyan Dobszay László mondja, a dal környezetében, változataival teljes, ezek felgöngyölítése révén jutunk el az egyedihez, „a népdal nem egyes adatokban, felvételekben, hanem összetartozó csoportokban, típusokban él. Az egyes dalt a típusból tudjuk megérteni. Nem egyes szép népdalokkal van dolgunk, az adott népdal a típushoz tartozó népdalok összessége. Ha egymás mellé rakom az összetartozókat, az fogja megmutatni, hogy mit jelent az egyes.”

Megnéztem saját doktori disszertációmban, mely Bátya falu népzenei monográfiája e dal környezetét. (A kötet 472 dallamot tartalmaz. Az első 39 dallam alkalomhoz kötött dalok, gyermekjátékdalokat, altatókat, siratót ill. siratóparódiát.  majd a régi réteg különféle stílusai után a 124-es számmal kezdődik az új stílus. Ez kb. a teljes magyar anyagra jellemző reprezentációt mutat.)

Bevallom: nem manipuláltam semmit, én pár évvel ezelőtt e munkát dallamvezetési alapon, részben saját ötlet alapján, részben Járdányi és Dobszay elvének összefésülésében készítettem el. A Szép asszony a papné c. dal környezetében a következő dalokat találtam:

Maga a dal a 113 és 114-es szám alatt található a rendszerben, tehát a régi dallamok vége. (A két dal szinte azonos, más adatközlőtől valók.)

Körülötte találhatóak a variánsai. Mint mondtam, dúr dallam esetében sosem vagyok nyugodt. Nem is volt ez most sem ok nélküli, az előző, azonos vagy közel azonos kadenciájú dalok a következők:

Két ujja van a ködmönnek, Utána jön végrehajtó, Nem szánt vet az égi madár, Nini mama nini papa, Hallod-e te Juhász Pista – és variánsaik.

Valamennyi 8 szótagú, ellentétben a 6-os Szép asszony a papnéval. Ez még nem gátja a variánsnak. Nézzük az előbb felsorolt dalok hangsorát. Felületes szemlélő erre is ráfogná: Dúr valamennyi, ahogyan a Papné. De nem.
A magyar (de bármilyen) népdal elemzését nem lehet csak kottából és főleg nem szabad előítéletekkel kezdeni. Az elemzést segíti ill. véleményünket formálhatja az előadásmód: jelen esetben a hamis hang. Dunántúli pentaton ez a dallam, mely hangsor igen jelentős – sokkal jelentősebb mint hisszük! - a magyar népzenében, de megtalálható pl. az íreknél és másutt is.

Ilyen füllel hallgatva derül ki, hogy dúrnak vagy mixolidnek hitt dallamaink nagy része is ide sorolható, pláne, ha a Dunántúlról származnak.

Ilyen dallam az ének-zene oktatásban a mixolid hangsor megismertetésére szolgáló De szeretnék páva lenni kezdetű dal, mely valójában l t di r m m m m

sosem értettem annak idején, hol van benne ta hang?

Ilyen a Bújdosik az árva madár, és még sok példát hozhatnánk fel.

Lám, Pálóczi, aki korát sem tudta hidegen hagyni, milyen izgalmas fejtörésekre sarkallt engem – remélem, ezek után Önök sem fognak mindent elhinni a kottaképnek, s a magyar népdalt csakis előadásában, adatközlőktől hallva érzik majd teljesnek. Ahogyan Pálóczi tette ezt.


[1] Dobszay László: Magyar zenetörténet. Planétás. 1998

[2] PESTI 1880.

[3] ROMSICS 1987. 128.p.

[4] KATONA 1954.

Oldalunk "sütiket" használ

Oldalunkon "sütiket" használunk. Ezek közül néhány elengedhetetlen, néhány pedig csak javítja a felhasználói élményt vagy statisztikai célokat szolgál.

Ön eldöntheti, hogy engedélyezi-e a "sütik" használatát.