Népzenei írásaim

Népzenei típusrend

150.000 dallam alapján

1975-80 között készült (nincs kész)

 „… azt az igényt kívánja jelezni, hogy népzenénket legnagyobb összefüggő egységeiben lássuk. A további kutatás bizonyára át fog lépni rajta – s ez lesz a könyv legfőbb eredménye.”

I.          Régi réteg

            1. kvintváltó pentaton ereszkedő

            2. dúr ereszkedő

            3. zsoltár / pszalmodizáló stílus

            4. sirató stílus

            5. Rákóczi dallamkör

            6. dudanóta-kanásztánc

            7. régies kisambitusú dalok

            8. újabb kisambitusú dalok

            9. nagyambitusú emelkedő dalok

II.         10. Új stílus

Részletezve:

I.          Régi réteg

            1. kvintváltó és egyéb pentatonból leszármaztatható ereszkedő dallam

            - ereszkedő pásztordalok csoportja

            - (függelékként) ereszkedő moll népies dalok

            2. dúr, oktáv ambitusú ereszkedő dalok

            3. zsoltár / pszalmodizáló stílusú dalok

            4. sirató stílusú dalok

            5. Rákóczi dallamkör, függelékében 16. 18. szd-i fríg dallamokkal

            6. dudanóta-kanásztánc

            - kiskvintváltó

            - oktávról ereszkedő, AA előtagú dalok

            7. régies kisambitusú (penta- és hexachord) dalok

            8. újabb kisambitusú dalok

            - ehhez hasonló stílusú plagális jellegű típusok

            9. nagyambitusú emelkedő dalok

II.         10. Új stílus

A Dobszay László (1935-2011) és Szendrei Janka (1938-) nevével fémjelzett, ezidáig meg nem haladott népzenei rendezési elv leírása 1988-ban jelent meg nyomtatásban.

Mintegy 150.000 dallam alapján készült.

Járdányi eredményeire támaszkodva, de azon túllépve születik meg ez a rend, félretéve a szótárszerűség kívánalmának minden kényszerítő nyűgét és esetlegességét. Szendrei – elismerve Járdányi hatalmas előre lépését a szótárszerűségtől – leírja annak hibáit is: nehezen áttekinthető, valamint Járdányi dallamvonal leírásai nem minden dallamra érvényesek, közeli variánsok sem biztos, hogy egymás mellé kerülhetnek.

Járdányi típusfogalmát kiegészíti Dobszay: „az egymáshoz valamennyi fontos vonásban hasonló, de jellemző variánskörrel megjelenő dallamoknak a kutatás által az anyag mélyebb megismerése érdekében létrehozott, a műhelymunkát szolgáló csoportja… egyrészt a csoportba tartozó dallamok összessége, … másrészt a dallamadatok zenei absztrakciója, mintha a közösség kollektív zenei tudattal bírna, s abban élne egy többféleképpen megvalósítható dallamszkéma.”

„A típus olyan összegző, megismerhető, körülírható valóságelem, melyhez viszonyítani lehet a partikulárisat, az ismeretlent, a szinte meghatározhatatlanul tarkát.” „A típusokra való tagolás olyan minőségi változás, melynek inspirálója lehetett a mennyiségi tényező is.”

A népzenei típusrend tehát ezeken a hibákon javítva ill. azokon túllépve alakult ki. „…a Járdányi-féle dallamvonalelvet és a típusok stiláris rendbe sorolását nem tudjuk összeegyeztetni…” – írja Szendrei, 15 így a Népzenei Típusrend egy – az eddigi eredményekre támaszkodó, de sok korábbi elvet el nem fogadó, újszerű, nem szótárszerű, két főcsoportot használó, ezen belül stílustömbökre bomló, alapegységnek a típust nevező népzenei rendszerező elv.

I. főcsoport: bartóki A és C osztály

Stílustömbök:

    1. Kvintváltó és egyéb pentaton, vagy pentatonból leszármaztatható ereszkedő dallam

Ezen belül stílusrétegek:

A. A pentatónia hangjait egyenrangúan kezelő, nyomokban kvint­váltó, régi dalok, melyeknek legklasszikusabb alakja a négy-kvartos ( l-m, s-r, r-l, d-s ), "Páva" -csoport.

 

Hol háltál az éjjel cönöge madár ...

Béreslegény...

Aranyos kis boros üvegem...

Túr a disznó a verömbe ...

Éva, szívem, Éva ...

B. A merevebben kvintváltó és pentatóniában is szegényedő (pien-hangokkal feltöltődő) csoportok.

Megházasodtam, te Miska...

Én nemzetem, zsidó népem ...

C. A kétütemes motívumok ismétlésével vagy szekvenciázó ismétlésével kibővített (hatsoros) - talán hangszeres eredetű - kvintváltó darabok, valamint a "Citrusfa" csoport (1. sor g'-c 2. sor g'- d)

Kocsira ládát ...

Szőllőhegyen keresztül ...

A citromfa levelestől, ágastól...

Kicsi lovam térdig megyen a sárba ..

Dunaparton van egy malom ...

D. Szeszélyes dallamvezetésű, más (pl. pszalmodizáló) stílusok felé mutató csoport.

Ködözik a Mátra. eső akar lenni...

Az hol én elmegyek ...

Imhol kerekedik ...

Kaszálómban van egy nyárfa...

E. A pentatóniát már csak emlékként őrző ereszkedő tételek a legújabbak (18-19. század). Alkalmazkodó ritmusuk az új stílust készíti elő.

Elveszett a lovam...

Azt hittem, hogy nem kellek katonának...

F. Ereszkedő, pásztor réteg

6

    Dúr, oktáv ambitusú ereszkedő dallamok

A középkorban Európa-szerte kedvelt dúr jellegű ereszkedő dallamok nálunk a 18. századi diákdalkészletben terjedtek el és váltak népszerűvé. A szerkezetet (melyben többek között a kvintváltás is megjelenik) a század meglehetősen sablonos motívumai töltik ki. Mindez egy beszűkültebb szemléletű, elmaradottabb zenei háttérről tanúskodik. E dalok hatása a 19. századi műdalokban is fellelhető.

 

Ugyan édes komámasszony, Csipkefa bimbója

Hogyha elmész katonának...

Ne sírj rózsám, ne keseregj...

Fehér fuszulyka virág...

    Pszalmodizáló stílusú dallamok

A "pszalmodizáló" megjelölés a gregoriánnak formailag hasonló zsoltártónusaira utal, de nem az abból való származásra. Mivel a legtöbb analógiát az ősi liturgikus dallamanyag, a gregoriánum kínálja, sok kutató arra következtetett, hogy abból is származik. Mai elképzelésünk szerint azonban mindkettő egy náluknál is régibb ó-európai zenei köznyelvből eredeztethető, melyből a liturgikus gyakorlat épp úgy merített (stilizálva, rögzítve és rendezve azt), mint a magyar hagyományanyagban ma is élő stílus. A nemzetközi rokon dallamok is megerősítik, hogy mindkét esetben ennek a régi európai - talán mediterrán vidékről kisugárzó - dallamkultúrának más-másképpen elsajátított, variált és megőrzött maradványairól van szó.

A stílus dallamai kis hangterjedelmű, szabad formájú, recitatív jellegű formákból szilárdultak idővel kötött strófákba. Az eredeti, recitatív alakot a moldvai (stagnáló) és gyimesi (ereszkedő) siratók mutatják.

A dallammozgás a kis lépéseket kedveli, s mindig pentatonikus szellemű. A szakaszok kezdetén emelkedő (dó-re-mi), vagy ereszkedő (szó-fi-mi) motívum vezet a recitáló sávba.

A négysoros alakok is csaknem kivétel nélkül parlando jellegűek; általában ballada és keserves szövegek fűződnek hozzájuk. A műzenei kölcsönhatás (néhány, a stílus egészét nem érintő gregorián átvételtől eltekintve) elhanyagolható. Ereszkedő formái olykor elhatárolhatatlanul érintkeznek a pentaton ereszkedő, kvintváltó stílussal. Csak Erdélyben és Moldvában éneklik.

 

Jer bé nálunk, jer bé....

Túl e vizen Tótországon...

Szegény Szabó Erzsi...

Kisütött a nap a síkra...

Három út előttem ...

Csendesen folyó víz ...

Ha kiindulsz Erdély felé ...

Olyan bú van a szívemen ...

Szomorú fűzfának 33 ága ...

Ezernyolcszáznegyvenhatban ...

Elindultam vala Sárpataka felé ...

B. (származékosak):

Te túl rózsám, te túl .....

Árva vagyok, nincs gyámolom.....

Édesanyám gyengén növelt.....

Felsütött a nap sugára....

    „Sirató” stílusú dallamok (diatonikus)

Eredetileg szabad sorszerkezetű és szabad sorhosszúságú zenei anyag, melyre a hagyomány-adta kereteken belül szabadon rögtönöztek epikus-szertartásos szövegeket. Ezt a stádiumát őrzik a stílusnak nevet adó recitált sirató-dallamok. Esetenkénti, véletlen szabályozódások régen is felléphettek; valószínűleg a középkor végére alakultak azonban ki, és a 16-17. században kristályosodhattak típusokká a kötött (szótagszámú és sorszerkezetű) strófikus alakok, fríg, vagy dór zárlattal. Megszilárdulásuk után az 5 (4) 2 kadenciaképlet vált leggyakoribbá. Olykor utólagos szekvenciázó szerkesztésnek is teret adott.

A. (Parlando, 2-es főkadenciával)

És még:

Kinyílott, kinyílott...

Könnyebb kősziklának...

Szörnyű nagy romlásra készül...

Hallottad-e hírét ...

Sirass édesanyám ...

Görög Ilona...

S ahol én elmenek...

S az én rózsám szemöldöke...

Egész falut összejártam...

B. Giusto, 4-es főkadenciával

Ifjúságom csulamadár...

A Vidrócki híres nyája...

Jaj de soká, jaj de régen ...

Édesanyám be szépen felnöveltél...

Nem vagy leány ...(duda+ének)

A bús harangok es...

Nem vagyok én senkinek sem adósa, adósa

Műfajt tekintve: egy ideig dominálnak a régi epikus - szertartásos szerepből magyarázható, mindig parlando alkalmazások (históriás énekek, balladák, halottas és zsoltáros énekek, később ennek származékai: koldusénekek, betyárballadák). Valószínűleg a 16. század végétől terjed el giusto tánczenei alkalmazása, majd lírai dalokon át a 19. századi nótákig tartó utóélete. A stílus országosan ismert, s egész élettörténete során műzenei kölcsönhatások jellemzik (énekmondók, históriások, egyházi zene, hangszeres zene, félnépi műköltészet).

    „Rákóczi-dallamkör” (és néhány fríg dallam)

A 17. században virágzott ki és a következő századokban vett új irányokat a korszak legegységesebb dallamcsoportja (szinte stílusa), a "Rákóczi" dallamkör. Hátterében részben litániaszerű szokásanyag (hívósor+refrén), részben hangszeres apró-motivika állhat. Elsődleges alkata szerint egy l-d' gerinchangokra támaszkodó, majd ti vagy mi hangon záruló melodikus nagyívből áll, melynek megismétlése után aprózó, giustóhoz közeledő, mi-fi-szó hangokra támaszkodó kismotivika, s végül az első sort visszaidéző, többnyire lassabb tempójú és rövidebb fríg zárósor következik.

Csillagom révészem vigy által a Dunán

Magos a rutafa

A 17. században virágzott ki és a következő századokban vett új irányokat a korszak legegységesebb dallamcsoportja (szinte stílusa), a "Rákóczi" dallamkör. Hátterében részben litániaszerű szokásanyag (hívósor+refrén), részben hangszeres apró-motivika állhat. Elsődleges alkata szerint egy l-d' gerinchangokra támaszkodó, majd ti vagy mi hangon záruló melodikus nagyívből áll, melynek megismétlése után aprózó, giustóhoz közeledő, re-fi-szó hangokra támaszkodó kismotivika, s végül az első sort visszaidéző, többnyire lassabb tempójú és rövidebb fríg zárósor következik.

Gyakori fejlemény azonban az is, hogy az 1-2. és 3-4. sor egymáshoz igazított sorpárt alkot, későbbi származékokban pedig izoszillabikus formaalkatban is előfordul.

E dallamideált a cseh, lengyel, szlovák zenetörténet is nyilvántartja, nemzetközi, közép-európai kordivatról lehet szó; eredete, szülőhelye még tisztázatlan. A 17-18. század folyamán kialakult belőle egy olyan - főleg hangszeres - stílus is, amely a későbbi verbunkos zene egyik legfontosabb gyökerévé lett.

Hej a mohi hegy borának...

Mely magos volt a fa...

Vetekedik vélem ...

Hallgassátok meg magyarim...

Hajtsd ki rózsám az ökröket...

Magos kősziklának...

Vörös bor nem drága...

Az Alföldi pusztán fúj a szél..

    Dudanóta, kanásztánc (kiskvintváltó, oktávról ereszkedő, AA-előtagú dallamok)

Valószínűleg a középkori Európa mulattató-joculátor hagyományának leszármazottja. Szövegmotívumainak nagy része ebből a néha vaskos humorú nevettető készletből tartott fenn emlékeket. Zenei rokonsága középkori európai tánczenében, vágáns dalokban, olykor "magasabb rendű" műfajokba (liturgikus játék, többszólamúság, tropusok) beillesztett "könnyűzenei" szakaszokban mutatható ki. Elterjedtsége országos népszerűségre vall. Egész Nyugat-Európában és a történelmi dallamok között is sok található belőlük.

Formai jellemzők:

A dallam kis motívumokból, mozaikszerű szerkesztéssel épül fel. A szerkezet nem stabil (sok változat!). Jellegzetes ritmuskategóriákhoz kapcsolódik (duda-, kanásztánc).

    Duda-ritmus

    Pista bácsi, János bácsi...

Aki dudás akar lenni...

      Arra gyere amőre én... KV 252

    Kanásztánc-ritmus

A szövegre jellemző a vegyes mulattató, táncnóta anyag, táncszók, párosítók, nonszensz szövegek, halandzsák, kryptádiák. Gyakoriak a középkori műformákra visszavezethető szövegek is (gúnydalok, csúfolódók: pl. "Jöjjön haza édesanyám", rosszasszony-, részeges asszony-, részeg ember-csúfolók stb.).

 

A jó lovas katonának...

Száztalléros katonának...

Kertbe virágot szedtem...

    Kiskvintváltó: Formailag e dalok egyik csoportjával állnak rokonságban a kis-kvintváltó (oktávról ereszkedő) dallamok is. Formaelvük keleti rokon népeinknél is megtalálható, de a középkori európai dallamosságban is kedvelt.   Kisebb kvintszerkezetű (vagy kis kvintváltó) dallam: olyan dallam, amelynek hangterjedelme általában egy oktáv. Az első sor magasan kezdődik, de már a második sor lefut a záróhangra, a dallam legmélyebb hangjára. A harmadik sor az első sor ismétlése egy kvinttel (öt hanggal) mélyebben, a negyedik sor pedig a második sor ismétlése, de nem mélyebben, hanem az eredeti hangmagasságban.

Vargyas: „…dudanótáink kapcsolata a cseremiszekkel: Kodály ezt a típust „kis-kvintváltó”-nak nevezi, mivel egyes példányai A5ABA vagy A5BAB formát mutatnak, vagyis csak az első sor van kvinttel magasabban, a többi lent az alaphang és a kvint között mozog. Csakhogy nálunk is, a cseremiszek közt is sokkal több a „kis-kvartváltó”, vagyis hogy nem kvinttel van magasabban az első sor, hanem kvarttal. További sajátsága a cseremiszek hasonló dalainak, hogy feltűnő motivikus formajáték van bennük: az első sor második motívuma a harmadik sorban első lesz, a második sor első motívuma pedig ugyanott második. Vagyis az ütemhatáron áttolják a két motívumot. Ugyanez a játék azután kvarttal mélyebben is megismétlődhet, sőt néha már az első sor első motívuma is, s az egész dal egy fokozatosan ereszkedő motívumokból felépült dallá lesz.”

 

Bővebben Vargyasnál: http://mek.niif.hu/02100/02152/html/06/12.html

Feketegyűrűfa sátor

Este későn faluvégen jártam...

Virágos kenderem...

A népdaltípusok rendezése során itt kaptak helyet - tisztán mechanikus besorolással

    - a máshova nem kapcsolható nagyívű, kezdősor-ismétlő formák.

AA előtag:

Kertem alatt gödröt ásnak

Hajnallik, hajnallik...

Mikor guláslegény voltam...

    Régies kisambitusú (penta- és hexachord dallamok)

Hegyen földön járogatok vala

Menyecske, menyecske

Arass rózsám arass

    Dallamos tónusok

Azt gondulod mindig így lesz...

Elvégeztünk, elvégeztünk...

A búzamezőben...

Porondos víz martján...

Állj félre barátom...

Arass rózsám, arass...

Véletlen embernek utolsó órája...

Hegyen földön járogatok vala ...

Menyecske, menyecske...

Rákóczi kocsmába...

A kend édesanyja...

    Révész dallamkör

A kisambutusú dallamok külön csoportjaként tartjuk számon azt a dallamcsaládot, melyet - egy jellegzetes szövegkezdet alapján - "Révész" dallamkörnek nevezünk. Jellemzőjük: a központi hangok jellegzetes, kvintről ereszkedő sora, melyeket 3-5 hangból álló motívumok rajzolnak körül.

Rámlehelt a halál, elborzadtam tőle...

Jere ki szüvem a szöllőhegyre...

Elment a két lány...

    Pentachord kitöltő dallamok

A pünkösti rózsa...

Én víg nem vagyok...

    Ütempár ismétléssel induló dallamok

Míg uram a kútra járt...

Kis kece lányom...

    Kisambitusú kanász dallamok

Én kimenék kiskertembe...

Cserreg, berreg a menyecske...

    Szó-lá-tá-lá-szó

Beteg az én rózsám, szegény...

Én nem ettem ma egyebet ...

    Megszerkesztett (főleg egyházi) dallamok

Szent Gergely doktornak...

A fényes nap immán lenyúgodott...

Szőlő között szépen felnőtt...

Ne aludj el két szememnek világa...

    Újabb stílusú kisambitusú dallamok (hasonló jell., plagális dallamok)

Ide azok az újabb stílusú típusok tartoznak, amelyek kis- vagy abból növesztett közép-ambitusúak, valamint plagális fekvésűek. A kishang-terjedelmű újabb stílusú típusok újabbkori, vagy idegen eredetére hol dallamosságuk (többnyire harmonikus jellegű dúr, ritkábban moll jellegű), hol szerkezetük (pl. erős terc- illetve szekund-szekvenciák), hol ritmusformájuk árulkodik. Ezt az általánosan énekelt, variálódó, nagymértékben asszimilált anyagot immár népzenei hagyományunk elidegeníthetetlen részének kell tekintenünk.

    Imbolygó karakterű dallamok

Erdőjáróznak a lányok...

Általmentem a Dunán...

B.Szekvenciázó jellegű dallamok

Elvetettem kenderemet felébe...

Mit tetszik az uraknak...

    Sorismétlő:

Anyám lánya, hol voltál az este...

    Plagális:

 

Megdöglött a bíró lova...

Jól van dolga a mostani huszárnak

Hej halászok, halászok – hypo hangsor!!!

    Nagyambitusú emelkedő dallamok

A formai szempontok alapján elkülönített tömb történetileg több forrást egyesít. Egyes csoportjainak ( A ) gyökerei a 15-17. századba nyúlhatnak vissza (egyházias rétegek, népies műdalok, egyes szomszédnépi hatások keveredése a régi stílusból örökölt motívumokkal és ritmusképletekkel). Sok vonatkozásban az új stílus előzményének tekinthető. Földrajzi elterjedésük általános (talán Erdélyben ritkább), zenetörténeti párhuzamaik kisebb részben a 16-17. századba, nagyobbrészt a 19. századba mutatnak. Más csoportjai ( B ) a "rácsapós" második sorú típusokat gyűjtik egybe. A harmadik csoport ( C ) anyagában egyre világosabban elválik az első-második sor fekvése és mondanivalója és fokozatos közeledés tapasztalható az újstílus felé.

    "Bújdosik az árva madár". ("Veni Creator" dallamtípus)

A csikósok, a gulyások kis lajbiban járnak

Nem messze van ide Kismargita

Jászkunsági gyerek vagyok

    "Rácsapós" második sorú típusok

Fekete városban fehér torony...

Kifeküdtem én a magos tetőre...

    Újstílushoz közelítő típusok (Elhatárolódó 1-2. sor)

Cserebogár, sárga cserebogár...

Ó, fényességes szép hajnal...

A perjési erdőn...

II. 10.  főcsoport: bartóki B osztály: az új stílusú magyar népdal

Utolsó közösségi érvényű népdalstílusunk nagy mennyiségű adatot magábafoglaló egység, melynek történeti kialakulását illetően még nem zárult le a szakmai vita. A típusok szilárdak, variálódásuk csekély, illetve jól áttekinthető. Bartók "forradalmi fejlődés" eredményének tekinti, amely a 19. század végén jött létre. Kodály régebbről származtatja a stílus formajegyeit. Egy 18. századi ének ("Prussziának királya") már egyesíti a késő-középkortól is kimutatható emelkedés elvét (A A 5 viszony) a visszatérő szerkezet tel (A X X A). Az újstílus azonban onnan számítható, amikor jellemzőnek tartott alkotóelemei - annak ellenére, hogy külön-külön már szinte valamennyi létezett régebben is - egy új ötvözetként, véglegesen megszilárdult kombinációban jelennek meg. Vargyas Lajos - Bartók álláspontját erősítve - 16 pontban határozta meg a stílusra jellemző kritériumokat. Ezek közül a legfontosabbak:

1. Visszatérő forma legfeljebb két (A, B) sorral.

2. Oktávnyi, vagy nagyobb hangterjedelem

3. Feszes giusto ritmus

4. Pontozott, szöveghez alkalmazkodó ritmus

A legújabb kutatások eredményesen kísérelték meg a stílus régebbi és újabb rétegeinek - zenei jegyek alapján történő - elkülönítését. A korai új stílus lényegében még csak a visszatérő szerkezetet mutatja. Elterjedése az 1850-es évektől az 1870-es évekig követhető.

A vargyasi kritériumok valamennyi elemét a kifejlett új stílus tartalmazza, mely az új szerkezetet a lassú csárdással párhuzamosan kialakuló új (4/4-es, pontozott) ritmusrenddel kapcsolta össze az 1870-es években. Elterjedése az 1890-es évekig zajlott le.

Ezeken belül találhatóak a típusok. (1600) ld.: Új stílus új szemszögből c. írást itt!!

Dobszaynak nem sikerült e csoportot is rendszereznie, Bereczky János 2013-ban adta ki hatalmas 4 kötetes munkáját A magyar népdal új stílusa címmel. Ebben részletesen leírja az új stílusú magyar népdal fejlődés történetét és rendszert is megad. (ld. külön írásban)

A rend újszerűsége többek között abban áll, hogy számít a módosulásokra, új típusok jelentkezésére, típusok esetleges áthelyezésére.

Ezek alapján minden dalhoz hozzárendelhető egy 6 számból álló számsor, mely pontosan jellemzi és besorolja a rendbe a dalt. Az 1. számjegy a főcsoportot jelöli (1= 1.-9. csoport, 2= 10. csoport) A 2. számjegy a szótagszám csoportot jelöli. A 3.-5. számjegy a típusokat jelöli a szótagszámcsoporton belül növekvő sorrendben. A 6. számjegy lehetőséget ad arra, hogy később a típusok közé újabbakat iktassunk be. A 6. számjegy után / áll, ezt követi az altípus sorszáma, ill. 0, ha nincs altípus. Látható, hogy ez a rendszer átvette Kodálytól a kadencia elvet, Bartóktól a szótagszám szerinti csoportosítást, Járdányitól pedig a Járdányi-féle – a kötött rendszert fellazító, azonos típusokat egymás mellé helyező módszer lehetőségét. Így pl. a Csá Bodor a borozdába kezdetű mezőségi dal a 18.156.0 jelet kapja.

Ezek a rendszerek nagyon sokat adtak a magyar népdal megértéséhez, értékeinek mind nagyobb mérvű feltárásához. Ám egyik sem „tökéletes”, szükséges ezek tovább gondolása. Egyik rend alkotója sem gondolta, hogy végérvényeset alkotott.

Manapság az a gyakorlat, hogy minden kutató, aki dallamok sokaságának kiadására vállalkozik, a dalok ismeretében és a lehetőségek felmérése után saját maga készít egy az eddigiekre épülő, mégis az ő adott dalkincséhez jobban illő, az előzőeket némiképp módosító rendszert. Ez ugyanúgy nem szentségtörés, mint ahogy nem az a népdalok feldolgozása sem.

Persze, vannak e rendszerek alapján leírható biztos pontok, ma már bizonyított, hogy az azonos 1. és 4. sor nem régebbi 150-180 évesnél és új stílusúnak nevezendő. A kvintváltás azonban keleti örökség, és régi jellegre utal.

Bátran kell élni ezekkel az elképzelésekkel, ám előtte alaposan meg kell érteni és tanulni őket!!


Jajnóta

Formai jegy: 16 szótagos dallam, szövege gyakran tartalmaz jaj, haj, ajjaj stb. részleteket. Abrudbánya Verespatak kezdetű dalt Dobszay pl. a Kisambitusú újszerű régi rétegűbe teszi más variánsával együtt.

lassú táncdallam, amely eredetileg 4 soros, izometrikus (azonos szótagszámú sorokból álló) 8 szótagos dallamokból alakul egyfajta variálási elv alapján: bővüléssel. A bővülés legfőbb módozatai: egyes szövegsorokat értelemnélküli szótagokkal – jaj, jajaja, csuhajja, trálálajlaj, dadadada, nenenejne stb. – egészítenek ki (leginkább a 2. és/vagy 4. sort); valamely szövegsor(oka)t vagy félsor(oka)t ismétlik. A szótagtoldással 4–7 soros, heterometrikus (eltérő szótagszámú sorokból álló) versszakszerkezetek jönnek létre: 8, 8 + 1(–5), 8, 8 + 1(–5); vagy 4 × 8 és 8 + 3 (5); vagy 8, 8, 6 (7, 8), 8, 8, 6 (7, 8) és í. t. A sorismétléssel 5–7 soros izometrikus 8, ill. 16 szótagos (két versszaknyi szöveggel) dallamversszakok keletkeznek. A dallam ezen kívül aprózással, ill. hang- és motívumismétléssel is bővülhet. A különböző bővülési-variálási módok többnyire együttesen fordulnak elő, de néhány dallamcsoportot (típust) meghatározott bővülési mód jellemez. Előfordulnak 2–3 soros alakok is, ezeknél valamely sor(ok) kimarad(nak), a 4. sor azonban sohasem. – A jajnóták kialakulásában és állandó átalakulásában döntő szerepet játszott a fejlett mezőségi (erdélyi) hangszeres tánczenei gyakorlat: ugyanis meghatározott, lassú táncokhoz kapcsolódnak. Tánc közben sokszor csak egy-egy ütemet, félsort énekelnek, vagyis a teljes dallamot ilyenkor csak a hangszeres előadás alapján ismerhetjük meg. – Elterjedési területe az egykori Szatmár, Szilágy, Alsó-fehér, Maros-Torda, Csík m. és különösen a Mezőség. A jajnóta ideiglenesnek szánt elnevezés. Kodálytól ered, ő választotta külön ezt a dallamcsoportot kéziratos rendszerezésében. A népi elnevezései: hajnali, cigántánc, hajnali csárdás, cigánykesergő stb., részben alkalomhoz kötődve (pl. a lakodalom egyes mozzanataihoz) ismeretesek. A jajnóták nagyrészt a régi rétegbe tartozó dallamokból – gyakran dudanótákból – alakultak ki, tehát a „régi stílus”-hoz kapcsolódnak („új stílusú” dallamok az érintett területen főként az utóbbi évtizedekben kezdtek elterjedni), bár ez a variálási eljárás – lényegében egyfajta előadási stílus – valószínűleg újabb jelenség.

Még a dallam–szöveg kapcsolat is lehet típusalkotó elem: kanásznótáink, dudanótáink sajátos szövegeknek sajátos ritmussajátságokkal való együtt járását jelentik, különböző dallamokban. „Jaj-nótáknak” pedig azokat nevezzük, amelyek sajátos szövegkezelésükben gyakran toldják ki a szöveget: jaj, jaj, jaj (csuhajja, la-la-la) féle szótagokkal a dallam kitolódott sorvégein vagy páratlan sorain. A „virágénekek” is elég jellegzetes csoportot jelentenek: virágot emlegető refrénszövegükről nevezzük így, a legjellegzetesebbek a háromsoros, refrénes dúr-pentachord dallamok.

Típust alkotnak a „Jaj-nóták”. Ezeket kizárólag formai sajátságuk alapján érezzük összetartozónak, de ez a formai sajátság nagyon szembeszökő, akár az egyes dalt tekintjük, akár egy egész összetartozó dallamcsaládot. Akár a jellegzetes szövegtoldásokat vesszük tekintetbe, akár a dallamcsaládon belül tapasztalható sorszámszaporodást vagy -fogyást mindenképpen valami hasonlót, közöset kell látnunk az ilyen dalokban, függetlenül attól, milyen jellegű volt az eredeti négysoros, 8 szótagos dal: ötfokú, régi, ereszkedő, vagy dúr plagális, újszerű ének.